Erős, nagybajuszú, keménykötésű ember volt a nagyapám, akinek lapockaropogtató ölelésétől sikoltozva menekültek a lányunokák, a fiúk meg férfiasan nyújtották a kezüket, bár a satuszerű szorítás után könnybe lábadt a szemük. Tudott énekelni, birkózni, jó halászlét főzni, és ha nagyon kellett, a piacra is kiment a bevásárlókosárral. Nem érte meg a hetvenet. Elsoványodott, összetöpörödött, kórházba került. Úgy ültünk az ágya szélén, mint a verebek a villanydróton, és megszeppenve néztük, ahogy szürcsöli a kislábosból a lebbencset. A nyakába akasztott kockás konyharuhával időnként akkurátusan megtörölte a száját és a bajszát. Az utolsó cseppet is kikanalazta, pedig akkor már alig evett meg valamit. Visszaadta anyámnak a lábost, hátra dőlt, és azt mondta: „ez vérré válik”. Nem lett igaza. Pár nap múlva testét fehér lepedőbe csavarták, és többé már sosem kellett, hogy elfussunk előle, a fiúknak sem kellett palacsintává lapult kezüket a zsebükbe rejteniük.

Anyu is mindig csak a lebbencset kívánta. Meg kellett tanulnom, hogy készül, előbb, mint a palacsintát vagy a rántottát. Vittem a kórházba a kislábost, a konyharuhát, és anyu javítgatta, csiszolgatta a kezdő szakács hibáit, mert hol túl hígra, hol túl sűrűre sikeredett. Azt is akkor tanultam meg, hogy a lebbencs a hajdúsági pásztorok lábosba szelídített slambuc-adaptációja, és hogy van „öreg” változata is. A hígabb az első fogás, az „öreg” a sűrű egytálétel. Nálunk mindkettőnek nagy volt a keletje, és nem telt el két hét, hogy ne került volna az asztalra valamelyik.

Ma már azt is tudom, hogy a "lebbencsre való hajlam" örökölhető. A zsigereimben hordom, és adom tovább, mondjanak bármit a genetikusok! Négyéves lányom több napos kényszerű koplalás után nem tortára, nem rántott húsra, de még csak nem is fagylaltra vágyott, hanem „lebire”. Azóta létezik nálunk diétás lebbencs is, amiből kispóroljuk a szalonnát, a piros paprikát, de jócskán kerül bele főtt krumpli. Most mégis álljon itt annak az „öreg” lebbencsnek a receptje, amit nagyapám olyan mesterien tudott készíteni hátul, a lakótelepi ház mögött, a hinta melletti tűzrakó-helyen, bogrács híján a négy téglára állított zománcozott lábosban, szigorúan parázson és nem tűzön. Még megvan a lábos és a fedő is.

Hozzávalók 4 személyre:

4 marék lebbencstészta, 2 marék tarhonya, 1 szál finom kolbász (lángolt gyulai), 5 dkg füstölt szalonna, 1 kis fej vöröshagyma, 2 közepes krumpli, só, pirospaprika

Elkészítés:

A szalonnát nagyon apró, egyenletes darabokra vágjuk, és kis lángon kisütjük minden zsírját. Ebben megpirítjuk először a lebbencstésztát, állandóan kevergetve, hogy szép világosbarna és hólyagos legyen, és amikor már majdnem kész, beleszórjuk a tarhonyát is. Azt is ugyanúgy pirítjuk, nem baj, ha kicsit odakap. A négyfelé, majd vékony szeletekre vágott krumplit is hozzáadjuk, sót, pirospaprikát keverünk bele, és rögtön levesszük a tűzről. A kolbászt nem túl vékonyra szeljük, a meghámozott, egész hagymával együtt beletesszük a lábosba, és felöntjük körülbelül fele mennyiségű vízzel. Ezután felforraljuk, lefedjük, majd nagyon lassú tűzön rotyogtatjuk 5-6 percig. Mintha rizst főznénk, törülközőbe vagy vastag konyharuhába bugyoláljuk, és fél óráig hagyjuk dagadni. Ha minden a terv szerint alakul, akkor a tészta teljesen beszívja a vizet, a kolbászkarikák a lebbencs felszínén dagadoznak, és nagyon finom illat árad a lábosból. Frissen a legjobb. A hagymát el lehet távolítani, csak az íze miatt főztük bele. Ecetes uborkával vagy szezonban kovászossal tálaljuk.

 

Szerző: mezsuka  2010.03.14. 00:00 1 komment

Címkék: paprika tészta egytálétel

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr681831472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

baloma 2010.03.13. 19:02:09

Imádom a lebbencslevest, bár még sosem főztem. Nálunk ebben anyukám a mester. De, basszus, nem is ismertem nagypapádat, most mégis megsirattam. Lehet, hogy egyszer mégis kipróbálom a receptet? Sokkal bonyolultabbnak gondoltam.
süti beállítások módosítása