Minden népre jellemzőek szólásai, közmondásai, káromkodásai. A hasonlatok, a metaforák képei, a szavak, melyeket előszeretettel használunk, ugyanúgy árulkodnak rólunk, mint a ruha, amit viselünk, vagy az étel, amit megeszünk.
Mi magyarok, „le vagyunk törve”, ha nem jól alakulnak a dolgaink, és „fel vagyunk dobva”, ha valami jól sikerül. Egy olasz viszont „lent van”, ha szomorú vagy sikertelen, ám nem kell „feldobni”, ha jobb kedvre akarjuk deríteni, elég, ha „felhúzzuk” /tirami su!/. Még mielőtt elklikkelnél innen, gondolván, hogy a „Nyelvészeti Szemle” legutóbbi számát olvasod a jó kis receptek helyett, elárulom, hogy az összehasonlító nyelvészetről hamarosan áttérek a szakácsművészetre. Összehasonlítani ezen a területen is szabad, de nem tanácsos, mert mint tudjuk, ízlések és pofonok…
Talán kiderült, de ha mégsem, álljon itt a magyarázat: a „tiramisu” nem jelent mást, mint azt, hogy „húzz”, azaz „dobj fel”, deríts jobb kedvre. Aki már kóstolta ezt az olasz édességet, akár desszert, akár fagylalt vagy jégkrém formájában, már tudja, hogy nem véletlenül kapta ezt a nevet. A kávéval, a konyakkal vagy jobb híján rummal ízesített tiramisu mindent tartalmaz, amivel gasztronómiailag elősegíthetjük a jókedvet és a vérnyomás emelkedését. Az itt leírt változat fél óra alatt elkészül, de csak előrelátó embereknek való, mert egy vagy legalább fél nappal a fogyasztás előtt kell összeállítani, majd hűtőben tartani.
Hozzávalók: 6-8 személyre: 30-32 db babapiskóta, 8 adag kávé, fél deci a fent említett tömény italok egyikéből, 25 deka mascarpone és 25 deka natúr vajkrém (költségkímélés végett), 4 deci főzőtejszín, kevés keserű kakaópor, 2 evőkanál cukor a kávéba, 4 a sajtkrémbe
Ha nem adtad fel az előző bekezdésnél, kitartásod elnyeri méltó jutalmát: lássuk az elkészítés módját. A munka legkényesebb részével kezdd, vagyis a piskóta áztatásával. Azért kényes, mert a cukrozott, konyakkal „javított” kávéban éppen csak addig szabad időznie a piskótáknak, amíg kellemesen cuppogó hangot hallatnak, és villával egyben ki lehet őket emelni. Ha még kopog vagy már mállik, nem volt jó az időzítésed. Egyesével mártogatva a piskótákat - két villa segítségével - szinte biztos, hogy a jénai aljára tudjod sorakoztatni őket, szép szorosan egymás mellé. Ekkor a sajtkrémet, a cukrot és a tejszínt öntsd össze egy magas tálban, és elektromos vagy kézi habverővel verj belőle jó kemény habot. A gyönyörű, hófehér massza felét simogasd a szép barna piskótákra, majd az áztatástól kezdve ismételd a műveleteket, így két réteg piskóta és sajtkrém tornyosul már a tálban. A kakaóport kislyukú szűrőkanálról hintsd a tetejére, jó vastagon, hogy mindenhol belepje. A látvány önmagáért beszél, de a siker csak akkor lehet biztos, ha fél nap elteltével, amikor feltálalod, könnyen és egy darabban kiemelhető kockákat tudsz a tányérra tenni.
Amennyiben csak kanállal és nehézségek árán tudod kiturkálni a barnásfehér masszát a tálból, szemed se rebbenjen, ne áruld el az édesség eredeti nevét, hanem tedd szép talpaspohárba tányér helyett, és locsolj még rá egy kis konyakot. Bízz magadban, mert legközelebb biztos jobban sikerül, és ez nem csak az asztal körül ülőket, de téged is „feldob” majd.
P.S: Ha a natúr vajkrém helyett magyarosat tettél bele, a Tiramisu menthetetlen.
