„Omlett”.  Mennyi légiesség van ebben a szóban! Könnyed, elegáns, arisztokratikus. Nem úgy, mint hétköznapi rántotta-testvérkéje, amit percek alatt összeütünk és aztán percek alatt befalunk, egyik kézben a kenyérrel, másikban a villával. És még ki is töröljük a tányért. Ugyanis nem vagyunk sznobok.

Mert a sznobok nem esznek, csak táplálkoznak és fogyasztanak. Késekkel, villákkal bástyázzák magukat körül, hogy minél távolabb kerüljenek az ételtől – ami cuppog, fröcsög, neadjisten gőzölög –, és csak úgy távolról, kényszeredetten tologatják a tányéron azt a szükséges rosszat, ami nélkül vígan meglennének, ha gyarló testük nem követelné a mindennapi betevőt. Egy szalonnás rántotta puszta látványa is pszichoszomatikus eperohamot váltana ki belőlük, nem beszélve a kolbászosról, aminek a szélén a pirosas zsír serceg és bugyborog illetlenül… (epebajosoktól, koleszterintúltengésben szenvedőktől, emésztési zavarokkal küszködőktől, kórósan elhízottaktól elnézést kérek)

De el kell ismernem, az omlettnek is van létjogosultsága. Lehet szeretni, mert a tejszínes-sajtos adaléktól olyan gusztusosan puffadt lesz, mert ízlésesen hajtogatható, tekerhető, szelhető és tálalható. Az omlett variabilitása szinte végtelen, de kevergetni tilos. Az is igaz, hogy elkészítése több odafigyelést igényel, mint a rántottáé, de megéri, mert olyan különlegességet rittyenthetünk belőle, hogy akár vendégvárónak is jó. Omlettünk attól nyári, hogy idényzöldségeket sütünk a tojásos massza alá, méghozzá kicsit odakapatva.

Hozzávalók 4 személyre: 10 tojás, 1 vékonyabb cukkini, 4 zöldpaprika (tetszés szerint erős vagy édes), 4 szál újhagyma, 10 deka reszelt sajt, 1,5 deci tejszín vagy 2 deci tejföl vagy fele-fele, 4-5 evőkanál olaj, (paradicsom, rukola és/vagy petrezselyem a tálaláshoz)

Elkészítés: Jó nagy teflonserpenyőben felhevítjük az olajat, beletesszük a hosszanti irányban felszeletelt paprikát és a karikára vágott cukkinit. Addig sütjük, míg a paprika mindkét oldala szépen megpirul, és a húsa is puha lesz. Természetesen sütés közben megfordítjuk. A cukkini kicsit szétfő, de nem baj. Ha már majdnem kész, megsózzuk. A tojásokat a sajttal, tejszínnel összekeverjük, megsózzuk, és habosra keverjük. (A nagyon fifikás szakácsok a fehérjét külön felverik, én sose szoktam.) A lángot jó nagyra vesszük a serpenyő alatt, és beleöntjük a tojásos masszát. Akkor jó, ha a széle azonnal fodrosodni kezd. Fél percig nagy lángon sütjük, majd levesszük kicsire. Felszeleteljük az újhagymát, és rászórjuk a tetejére. Ekkor három választásunk van:

1. Lefedjük, és még 3-4 percig hagyjuk a lassú tűzön, de nem fordítjuk meg. Így lágy marad a teteje.

2. Tányérra csúsztatjuk, a serpenyőt ráborítjuk, majd visszaborítjuk. A sületlen fele így alulra kerül, és azt is megsütjük.

3. Ügyesen félbehajtjuk az omlettet falapáttal, lefedjük, de már nem sütjük, csak hagyjuk a fedő alatt 1-2 percig. Cikkekre vágva tesszük tányérra. A belseje kicsit laza marad, de nem folyik. Mindenfajta friss zöldség és kenyér illik hozzá. Különösen szép, ha paradicsomszeleteket és rukolát dugdosunk bele, mellé pedig nagylyukú toszkán kenyeret adunk. Marcello Mastroianni és Sophia Loren az I Girasoli című filmben ettek valami nagyon hasonlót. Nézzétek, milyen szépek!

A filmhez nehéz hozzájutni, ezért van magyar irodalmi ajánlatom is az omletthez: Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai - Omlette à Woburn.