Nézem a neten a koktélrecepteket. Nem mintha át akarnék nyergelni a mixelésre, csak kíváncsi vagyok, Gabesz mennyire autentikusan keverte az itókát, nekünk, pestieknek a kóspallagi naplementében. „Nyilem-nyalom, a lányoknak”, kínálta a házigazda, és én gyanakodtam, hogy édes és szirupos lesz, amitől összeragad a száj és megcsömörül a gyomor már az első korty után. De nem. Fanyar volt, hideg és ütős. A liternyi vodka tehette, meg a hígítására szánt fehér rum, vagy tán a citrom.

Szabadkozott Gabesz, a nádcukor és a lime miatt, amit kispórolt belőle, és mi kóstolgattunk, ízlelgettünk, találgattunk, mi lehet a titkos összetevő, amitől féktelen jó kedvünk kerekedett, mégsem dőltünk sem a farakásba, sem a parázsló rönkökre. Viszont fokozódó étvággyal szeltük a szalonnakatonákat és a kolbászkarikákat, kentük a kenyérre a kölespástétomot és a padlizsánkrémet.

Mire besötétedett, eljött az ideje a sült rókagombának is. Wokban pirul alá a szeletekre vágott hagyma, sózás, borsozás és slussz. A tányéron tejfel, mellé a sok szelet fehér kenyér. Az íze nem leírható. A hűtőpultban kesergő csiperkék szégyenkeznének, ha erdei testvérük mellett kellene felmutatniuk valamit gombaságukból…

Caipirinha, ahogy Gabesz csinálja:

Egy liter vodka, két deci fehér rum, 5 citrom darabokra vágva és összenyomkodva, 5 evőkanál cukor, sok-sok jégkocka (négy felnőtt nő egy egész este nem áll fejre tőle, de rettenetesen harsányan röhög…)

Sült rókagomba

A felforrósított olajba sok vékony szeletre vágott hagymát piríts üvegesre, majd dobd rá a csíkozott erdei rókagombát. Csak sót és borsot bír el. Tejföllel, kenyérrel a tányéron találkozzon. Tunkolni kötelező, egy csepp se vesszen kárba!