Van ugyebár a két jeles ünnep, Szilveszter napja, amikor kéretik sokat enni és inni, és a macsakjajos Újév napja, amikor pedig lencsét, mákot vesz magához a hitetlen és babonátlan halandó is, mert sosem lehet tudni…

Hátha mégis ránk mosolyog a szerencse az újesztendőben, ne legyintsünk hát nagyanyáink szokásaira, ne dobjuk a sutba a régi mákos guba receptet, ne nézzük le gúnyos félmosollyal azokat, akik még hisznek valamiben!
 
Az alábbi recept azért jó, mert egy csapásra két legyet üthetünk vele: háborgó gyomrunkat a savanyú káposzta csitítja, a lencsével pedig adunk egy esélyt sorsunknak, ha már a közel ötmilliárdos főnyereményt nem nyertük meg idén, talán majd jövőre! A két nap, amúgy is összeér, tegyük hát egy fazékba a lencsét a káposztával, áldozva ezzel az Egészség és Fortuna oltárán.
 
Hozzávalók:
Két liter füstölt húslé
Fél kiló savanyú káposzta
Fél kiló lencse
Fél kiló frankfurti virsli
Hagyma, fokhagyma, olaj, só, bors, babérlevél, mustár, tejföl
 
Elkészítés:
Tegyük fel, hogy a csülköt már megfőztük, a füstölt húst felhasználtuk, (megettük tormával és puha kenyérrel) és a levét most szeretnénk hasznosítani. Öntsük föl vele a lencsét, és hagyjuk, hogy legalább fél napig dagadjon benne. Akkor olajon apróra vágott hagymát dinsztelünk, beletörjük a zúzott fokhagymát, és a lencsés lével felengedjük. Beletesszük a babérlevelet, 5-6 egész borsot, egy csapott evőkanál mustárt, és negyed órát főzzük. Ha a lencse majdnem puha, a savanyú káposztát is hozzáadjuk, de előtte apró darabokra vágjuk, hogy ne csüngjön le a kanálról, ha majd enni szeretnénk. Újabb negyed óra főzés következik, ami alatt a káposzta nem fő meg teljesen, de ez nem baj, legalább marad benne C-vitamin. A még forró levesbe aprítjuk a centis darabokra vágott virslit, és lefedjük. Főzni már nem kell. Aki sűrűn szereti a leveseket, fokhagymás rántással besűrítheti, aki már nem akar újabb kalóriákat adagolni az amúgy sem diétás ételhez, az liszttel elkevert tejföllel habarhatja, és ha végképp sovány korhelylevest akarunk készíteni, akkor csak tálaláskor teszünk az asztalra tejfölt. A lencsés korhelylevest sosem frissen fogyasztjuk, csak melegítve az igazi, mégpedig kétszer-háromszor. Feltéve, ha addig még marad belőle. Mert a jó korhelylevesből többször szed az ember egy ültő helyében, és addig fel sem áll, amíg a gőzölgő mákos gubát elé nem teszik. Akkor is csak azért, hogy tegyen pár lépést, mielőtt jövőbeli meggazdagodása érdekében jóízűen magáévá nem teszi a bőséget jelképező, mákkal púposan megszórt kiflifalatkákat. Jó étvágyat, és jó szerencsét az ÚJÉVBEN!
                                                                                                                                    

 

Szerző: mezsuka  2010.12.30. 17:24 Szólj hozzá!

Címkék: leves lencse káposzta

A bejegyzés trackback címe:

http://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr491831842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.