„Kedves Osztálytársak, engedelmetekkel ma nem főzök…” Tudom, pizzára számítottatok és langyos pitére, de hát nem visz rá a lélek! A konyhában 28 fok van, átálltam a neszkávéra, és még azt is langyos vízzel engedem fel, hogy a forralással se melegítsem a lakást. Aztán odaállok a hűtőajtó elé és a rajtam levő leglengébb ruhámat lengetem, hogy a hűs pára rajtam csapódjon le, ne a konyhakövön.

Mit is?

A fetasajt hideg, a sült paprikát még a júliusi fagyokban konzerváltam, olajbogyó mindig van a háznál, a bazsalikom csak úgy burjánzik a trópusi klímájú ablakpárkányon, tehát nem kell sokat agyalni sem azon, miből, sem azon, hogyan készítsem el a sajtkrémet. Az olajban, fokhagymával érlelt kápiapaprika magában is finom csemege, de hófehér görög sajttal és vaskosra hízott fűszerlevelekkel keverve Michelin-csillagra méltó étel.

4 főre: 30 deka lágy fetasajt, 3 db sült kápiapaprika, 1 gerezd fokhagyma, két evőkanál olajbogyó, egy marék bazsalikom

Hogyan is?

A paprikát, a fekete olajbogyót és a bazsalikomot összevágom, ahogy jólesik. Ha a sült paprika nem fokhagymás, azt is aprítok, vagy inkább préselek egyet. A fetakrémmel mindezt összevegyítem és már teszem is a jégre, hogy a hozzávalóknak legyen ideje egymáshoz szokni, mire megjönnek a farkaséhes vendégek. Annyira szép és könnyű, hogy kár kenyérrel enni, javaslom hozzá az angolzellert, a paprikát, a répát csíkokra vágva. A tunkolás és kenegetés pedig jól összehozza a társaságot.