Nyanyika palacsintái olyan termetesek voltak, hogy egy darab is kifogott rajtunk, ha utolsó fogásként ettük és nem csak úgy uzsonnára, ami persze gyakran megesett. A sűrű masszába sütőport is tett, a tojásokkal nem spórolt és egyáltalán nem törekedett arra, hogy vékony és áttetsző legyen a palacsinta, inkább az volt a cél, hogy minél kevesebbet kelljen a tűzhely előtt állni.

Anyu almát is reszelt a tésztaalapba, így még kiadósabbá lett egy darab palacsinta. Vesztett ugyan a könnyedségéből, de a serpenyőben piruló almaforgácsok olyan finom illatúak voltak, hogy soha senki nem panaszkodott. Nem is beszélve a belül olvadó fahéjas cukorról, mely ­– ha még forrón megtöltöttük ­– borostyánszínű levet eresztett, és kifolyt a tányérra. Mutatóujjal kiválóan lehetett tunkolni és nyalogatni, ami elég gusztustalan egy családi ebédlőasztalnál, de a kerti csap mellett a fűben vagy a dédi hintaszékében a délutáni teához eszegetve megengedhető neveletlenség volt.

Elkészítés: 2 almát reszelj meg nagylukú almareszelőn. Citrommal locsold meg, negyed órát pihentesd, majd kicsit nyomkodd ki. A palacsintatésztához fél kiló lisztet keverj el fél liter tejjel, 3 tojássárgájával, egy csipet sóval és fél zacskó sütőporral vagy élesztővel. Ha túl sűrű, buborékos vízzel hígítsd! Egyesítsd a reszelt almával, egy-két vaníliás cukorral és a felvert tojáshabbal. Langyos helyen körülbelül fél-, háromnegyed óráig pihentesd. Ha a teteje bugyborékolni kezd, forrósítsd fel a palacsintasütőt és minden adag sütéséhez kend ki egy leheletnyi olajjal. Ha beleöntötted az evőkanálnyi masszát a serpenyőbe, vedd le a lángot, és úgy süsd szép rózsaszínre. Nem ragad le, nem mállik szét, egy falapáttal könnyen megfordítható. A megadott adagból 8-10 darab szép vaskos palacsintát süthetsz, melyeket még melegen szórj meg fahéjas porcukorral és négyrét hajtva tedd tányérra. Másnapra is marad…

Iszonyúan hizlal, és ugyanannyira finom...