Ez a recept új fejezetet nyit majd életedben, egy csapásra megváltoztatja szemléletedet, visszaadja elveszett hitedet - ha elveszett -, és csupa nagybetűvel szerepel majd a recepttáradban, ebben biztos lehetsz. Amióta birtokában vagyok, már tudom, nagy meglepetések érhetnek ugyan az életben, akár kellemetlenek is, de az „áldani fogsz” tészta ott lapul a mélyhűtőben, és ez végtelen nyugalommal tölt el.

Arra már nem emlékszem, hogy kedvenc anyósom /tényleg!/ melyik felmenőjétől örököltem, de ha megpróbálom felidézni, egy kedves arcú idős asszonyt látok magam előtt, aki viszontagságos élete ellenére is derűvel és megértéssel szemléli a világot. Békebeli bútorokkal telezsúfolt szobjában egy hintaszékben ringatódzik. Kissé fátyolos, de selymes hangját az ingaóra kattogása festi alá:

„Kedveském! Vegyél egy fél kiló grízes lisztet, negyed kiló margarint, és egy csipet sóval, fél kocka élesztővel morzsold el! Adj hozzá egy tojást, egy pohár tejfölt, és dolgozd addig, míg szép sima, könnyen gyúrható tésztát kapsz. Ha kicsit ragad a kezedhez, toldd meg még egy marék liszttel!”

Előrelátó nő vagyok, a tészta a hűtőben pihen, már csak azt kell megnézni, milyen potenciális töltelék áll a rendelkezésre. Ha üres a hűtőd, szaladj el a zöldségeshez, és vegyél egy fej káposztát. Otthon dinszteld meg, mintha káposztás cvekedlit készítenél,  majd a néhány órája pihenő tésztát nyújtsd egy-két milliméter vastagságúra, és halmozz rá egy kolbász vastagságú tölteléksávot. Ezután göngyölj fel annyit, hogy a második réteg tészta legalább 2-3 centire fedje az elsőt, és a hurkaszerűvé tekert rudat vágd kétujjnyi darabokra. A műveletet addig ismételd, míg van tészta és töltelék. Tedd tepsibe, és jó forróra előmelegített sütőben süssed, amíg aranyszínű nem lesz. Ha tojással kenegeted sütés előtt, és kicsit meg is sózod a tetejét, a tölteléket pedig már előzőleg jól elborsoztad :), kiváló sörkorcsolya válik belőle.

Ugyanezt a tésztát elkészítheted még darált sonkás töltelékkel, ugyanilyen eljárással, de ha édesre vágysz, gesztenyemasszával és vaníliás-mazsolás túróval is. Ez utóbbit inkább batyuformába öntsd, így kisebb a veszélye, hogy kifolyik. Az édességnek elkészített „áldani fogsz” tetejére porcukrot hints, ha sósan kívánod inkább a töltelékbe kalkuláld be, hogy a tészta szinte semleges ízű. A lehetőségeknek csak a képzeleted szab határt!

Ha van mélyhűtőkapacitás, inkább dupla adagot gyúrj, és a felét tedd el szűkösebb napokra. Egy óra alatt felenged, addig kitalálhatod mivel béleld. Fontos, hogy kísérletezz, mert „áldásos” hatását csak akkor fejti ki, ha valóban bátor vagy és már attól sem rettensz vissza, hogy a maradék hagymás tört krumplit reszelt sajttal és tejföllel megbolondítva tedd a tésztába.

 

 

Szerző: mezsuka  2010.03.30. 15:30 8 komment

Címkék: édes tészta

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr831881029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsabor 2010.03.30. 18:45:07

A férfiak kedvéért, akiknek nincsen arányérzékük, illetve még kezdők a főzésben, és centikre, mililiterekre és fokokra felosztva képesek csak megérteni a világot, a "jó forróra előmelegített sütő"-t lehetne pontosítani? :)
Egyébként amit már sokszor csináltam, azzal én is laza vagyok. A kezdőknek mindent részletesen el kell magyarázni :)

triestina 2010.03.30. 21:18:08

...és ebben a hintaszékben kell enni? istenem, olyan élvezettel írsz a sütésről, annyira irigyellek!

mezsuka 2010.03.31. 14:19:22

@Zsabor: kezdőknek: a jó forró kb 200 fokot jelent. Lazán... :)

mezsuka 2010.03.31. 14:20:11

@triestina: Élvezettel írok, élvezettel sütök, élvezettel eszem. Ez így tökéletes. Köszi!

mezsuka 2010.03.31. 21:06:35

@triestina:
Ne irigyelj, süss te is!

ockap 2010.04.04. 14:17:07

;) azt hiszem ha sikerül megkreálnom a tésztát, akkor egy naaagy zabálás van kilátásban :)
a végső döfést a sajtos tejfölös lezárás adta. köszönöm az ötletet ;)

ockap 2010.04.05. 00:17:33

elvéreztem a tésztánál :P a csipetnyi só, még így, serdült férfiúi mércével is kevésnek bizonyult. sebaj, holnap jobban megy már ;)
a másik érdekesség akkor történt, mikor telefonos segítséget kértem a család épp víkendező rangidős Fő Nagymamájától, hogy leleék e vala grízes lisztet a spájzunkban. a válasz igen gyorsan jött, természetesen van, keresésre fel. egy picit lombozódott a hangulatom mikor 20 perc kétségbeesett kamraátrendező keresgéléssel egybekött karzsibbasztó telefonálás után - mert ugye a vonal túloldalán is izgultak, milyen indittatásból akarom magamra gyújtani a házat a konyhát megjelölve tűzfészekként - még mindíg nem találtam azt a bizonyos grízes matériát. ám jött a reménysugár!
a sokszor megfogott rétesliszt megjelölésű dobozkát ismét megláttam, és valami szikra folytán kiszaladt a számon, nem ez az? az volt. jött ám a magyarázat fénysebességgel, a grízes liszt amolyan gyaládi elnevezés, mert olyan szemcsés a cucc :P
szóval a kezdeti sótlan nehézségek után meg is töltöttem a kis aranyost, ami viszont egész kellemesre sikeredett. sonkás tejfölös füstöltsajtos laza oregánó-bors füszerezeésű kis tekercs lett, bár brutálisan vastag és sótlan tésztával...
de délután óta ezen járt az agyam :D köszi mégegyszer! :)

mezsuka 2010.04.05. 12:12:48

A brutálisan vastag tészta elég ijesztő, de ha ízlett.... Inkább próbálkozz a vékonyabbal, és akkor még mindig kétszer körbetekerheted a tölteléket, úgy finomabb! A "grízes lisztet" nem találós kérdésnek szántam, csak azt gondoltam, a recept és az emlékek hangulatáshoz illik. Meg nálunk így mondták a családban, jól gondolod! Csak próbálkozz bátran, az "áldás" ott van s tésztában, sikerülni fog!