Idén nem késtem el a betakarítással. Az „éppen jó” zöld levelek harmatosak, kesernyések, csípősek. Ahogy annak lennie kell, ha bazsalikomról van szó. Cserépben nevelt, kerti bazsalikomról, amit hurcolásztam a Nap után haladva, mert a dió- és a mandulafa délután kettő után már árnyékot vetett rá. Az pedig nem szereti. Tegnap még az ablakot díszítette, ma már csavaros tetejű ibrikekben zöldell. A mi kis házi pestónk nem méregzöld, nem tartósított, igaz nem is áll el időtlen időkig.  Van benne dió, fenyőmag, olívaolaj, fokhagyma és parmezán (frissen reszelt, nem dobozban aszalt fűrészpor). És mint minden igazán finom étel: szép is, jó is. Nem kell hozzá nagy eszköztár, se rutin, csak rúdmixer, diódaráló és citromreszelő.

Az olajjal együtt aprítom a bazsalikomleveleket és a fokhagymát, citromreszelőn a parmezánt, kézi diódarálón a fenyőmagot és a diót. Az arányok kész rejtély. Szerintem senki sem tudja, de ha engem kérdezel, csináld érzéssel! És persze az eszedre is hallgass, mert nem diókrémet és nem sajtmártást készítesz…. Amikor a bazsalikom már pépes, úgyis látni fogod, mennyit kíván a többi hozzávalóból. Ha mégsem, vegyél egy falat friss fehér kenyérbelet és kóstolgasd!

 

Szerző: mezsuka  2011.10.16. 14:49 Szólj hozzá!

Címkék: házi bazsalikom

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr453306902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.