Emilia Romagna tartományban tudják, milyen a jó koszt! Ott találták fel a bolognai spagettit, és legnagyobb meglepetésemre – személyes tapasztalatból tudom – előszeretettel fogyasztanak a mienkhez hasonló töpörtyűt, disznósajtot, töltött disznólábat és efféle malacságokat. Fajsúlyos ételek egész sorát kóstoltam végig ott jártamban-keltemben, és mondhatom, magyar gyomornak is megterhelő az a bőség, amivel azon a vidéken kényeztetik a vendéget. Persze a kiadós lakomákat idehaza majdnem mindig szigorú diéta követi: saláta, rozskenyér és nagy pohár hideg vizek.

Az olaszok nem ilyen kegyetlenek magukhoz, és megtalálják a módját, hogy jusson is, maradjon is. Ha most jó kis pörköltszaft jut az eszedbe vagy pecsenyezsír a jénai alján, amit friss, fehérkenyérrel tunkolsz, akkor gyorsan hessentsd el a képet! Mert a Pinzimonio  böjti étel. Semmi más nem kell hozzá, mint egy kis csupor szűz olívaolaj, friss citromlé, só és mindenféle zöldség. Aztán lehet az asztal köré ülni, mártogatni, harsogva ropogtatni, akár a húsvéti nyúl, a lelkifurdalást pedig száműzni.

Hozzávalók: retek, újhagyma, zöldpaprika, paradicsom, zellerszár, uborka, zsenge répa, jégsaláta

Elkészítés:

A zöldségeket kézbe fogható alakúra és méretűre vágjuk: a paradicsomot negyedeljük, a retket felezzük, az uborkát és a répát 8-10 centis darabokból hasítjuk négyfelé, a zöldpaprikát kicsumázva négyeljük fel. A salátát elég széttépdesni levelekre, majd mindenki kézbefoghatóra megsodorja magának. A kisebb tálakba rakott aprított növényeket szépen elrendezzük az asztalon, oly módon, hogy az olívaolajas tálka kerüljön középre, és a sót is szórjuk ki egy kis tálba. Mindenki előtt legyen tányér, rajta kenyér, hogy a lecsöppenő értékes olajcseppeket felfogja. Ha mindezzel megvagyunk, kezdődhet a mártogatósdi! A kenyérből csak módjával fogyasszunk, ha komolyan vesszük a böjtöt, ha mégsem, akár meg is piríthatjuk, úgy viszont sokkal több fogy belőle. Nemcsak a húsvét előtti időszakra ajánlom, de a sonkacsömör utáni napokra is.