A mese tanulságával kezdem: Csak nekilátni nehéz...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony, akinek a legkisebb és egyben legnagyobb leánya így szólt: "Anyám,  mi ebben a hónapban nem eszünk húst!" Konstatálta az asszony a bejelentést, és nem ha nem is azon nyomban, de szombaton elment a biopiacra, ahova csak hébe-hóba jár, mert a hétvége első napján délelőtt jobban szeret henyélni, mint piacozni. Bevásárolt tökből, cukkiniből, hagymából és céklából.

Cukkinifasírttal (lásd: http://konyhamese.blog.hu/2010/09/27/tokfasirt) debültált, amibe sajtot reszelt és tojással dagasztotta össze, aztán bazsalikomos répalevessel folytatta, amibe már nem tett tejszínt, majd vérszemet kapva a sikertől totálisan vegán lencselevest ütött össze.
Kiűzte a kondérból a füstölt csülköt, a tejfelt, a pirított szalonnát és helyébe tormát, zsályát, bazsalikomot, erős paprikát és olívaolajat rakott. Majd amikor a habarásra került sor, a korábban megvetett sűrítési módot választotta: két evőkanál pépesített "önmagával" tette.

Aki nem hiszi, hogy így is lehet lencselevest készíteni, járjon utána.

Hozzávalók: fél kiló lencse (előzőleg beáztatott), 3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, só, bors, 1 evőkanál mustár, 1 evőkanál reszelt torma, babérlevél, erős paprika.

Elkészítés: A lencsét az apróra vágott hagymával és a fűszerekkel főzd puhára, és a fokhagymával turmixold meg kb. az egy ötödét, de előtte vedd ki belőle a babérlevelet. Ha nem találod elég krémesnek (nem rémesnek!), zabtejszínnel javíthatsz az állagán, ha pedig nem vagy vegán, csak vega, akkor tehetsz bele tejfölt.

Amennyiben húsevő vagy, felejtsd el az egészet és tedd fel főni a csülköt.