Gumipapucs, ami a sarkadhoz csattan minden lépésnél és csak csoszogni lehet benne. Így tudnám lefordítani az olasz ciabatta szót (ejtsd: csábáttá). Hál' istennek nem az íze, hanem a formája miatt nevezik így... Lapos, kicsit alaktalan, kitaposott lábbeli, amelyben legfeljebb a strandra  csoszog ki az ember, az utcára nemigen veszi fel.

A ciabatta épp ilyen. Lapos, alaktalan, kicsit nyomott zsemleféle. Abban is hasonlít a papucshoz, hogy a rágása igényel egy kis állkapocsmunkát: nem foszlik úgy, mint egy sima fehér kenyér, mert az olívaolajtól kap némi állagot. És épp ez benne a pláne.

Hozzávalók: 6 db zsemlényi papucshoz: 30 deka finomliszt, fél deci olívaolaj, fél zacskó szárított élesztő, egy teáskanál só, egy teáskanál cukor, két-három db szárított paradicsom, egy csipet oregano, 2-3 deci langyos víz.

Elkészítés: az összes száraz hozzávalót összekeverjük (az aszalt paradicsomot, ha nem olajban van eltéve, előtte meleg vízben felpuhítjuk, felaprítjuk), majd hozzáadjuk a vizet és az olajat. Nem túl puha, de könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk. Ne tegyük meleg helyre, hagyjuk lassan kelni, ha van időnk, akár egy éjszakára hűtőben is tárolhatjuk. Másnap gyúrjuk össze újra és formázzuk henger alakúra, aztán szépen lapítsuk bele a sütőpapírral kibélelt tepsibe.  De még előtte a ciabatták alját lisztezzük be alaposan. Ha a duplájára kelt, mehet a jó melegre előmelegített sütőbe. Akkor lesz szép ropogós-kopogós a kérge, ha egy másik tepsiben vizet is teszünk a sütő aljába. Vízzel kenjük meg legalább egyszer a sütés alatt.

Kész épp akkor lesz, amikor úgy néz ki, mint a képen. 15-20 perc.