Anyai nagyanyám tanított meg a csuszatészta-készítés fortélyaira. Nemcsak engem, minden lányunokát, aki jó időben volt jó helyen. A „jó idő” egy meleg nyári nap volt szünidőben, a „jó hely” pedig egy dunaújvárosi lakótelepi lakás, a másodikon. Azon a Május 1 úton, ahol az úttesten a két sávot színes-szagos rózsabokrok választották el egymástól, és ahonnan egyenesen a víztoronyra meg a kiserdőre lehetett látni, ami majálisok, labdázások és rögtönzött piknikek színtere volt. Meg a gyerekkoromé.
Nagy ritkán még én is gyúrok tésztát – erről a mellékelt képen meg is győződhetsz, Kurt Cobain fejére lóg, aki a kisszobám ajtaját dekorálja plakátformában –, mert nincs az a finom, soktojásos házi jellegű zacskózott cucc, ami felér avval, ami a főzővíz felforrása alatt gyúródik. Nem túl vékony, de nem is túl vastag, két perc alatt megfő, és körülbelül ugyanennyi idő alatt el is fogy. Mert túróscsuszának, káposztáskockának, krumplistésztának alkalmatlan az egyébként kiváló durumtészta, ami viszont a paradicsomos olasz kaják verhetetlen alapanyaga. Amivel hamarosan elő is rukkolok. Mert szeretném, ha ti is átéreznétek a „spaghetti al pomodoro” egyszerű nagyszerűségét.