Ez itt egy priváttörténelmi gasztroblog - ha már be kell sorolni valahova... Bár legtöbbször nem a kaja a lényeg, hanem aki és ami eszembe jut róla. De néha fordítva történik. Dolgok és emberek kapcsolódnak össze, ahogy nagyapám és a lebbencs vagy Hédi és a juhtúrós palacsinta.
Aztán megint máskor festmény, vers vagy zene tolakodik a receptek közé, de olyan is van, hogy recept sincs.
Mert minden van. Még ez is.
Bögrében, csészében, pohárban, befőttesüvegben, tálkában – bárhol térjen is nyugovóra az az édes tej, 3 nap alatt csodálatos átalakuláson megy keresztül. Megváltoztatja ízét, kettéválik a sűrűje és a savója, tetejét bebőrözi a tejföl. És milyen bölcsen teszi! A zsíros réteg alatt csodatevő baktériumok dolgoznak, szorgosan erjesztik a tejet, hogy a metamorfózis végén valami egészen más minőségnek adjanak helyet.
Aludttej. Szép szó. Nem tudom, ki alkotta, de Kosztolányi tollhegyére illene, olyan költői. Békés, megnyugtató, hűs, tiszta és fehér. Nem is tudom, miért száműztem évtizedekre a konyhából… Talán a „korszerű” életforma, a bifidus esensisek milliárdjainak a csábítása, vagy a dobozos tejek altathatatlansága távolított el a jóságos aludttejtől. De most újra itt van, hála a vidékről felvándorló gazdáknak, akik igazi tejet adnak 200 forintért, ami úgy alszik, mint a bunda, és olyan íze van, mint a gyerekkornak, a délutáni alvás után.
Hogy mi a recept? Vegyél tejet és ne idd meg. Töltsd bögrékbe, de ha látni akarod az átváltozás minden fázisát, inkább üvegpohárba. Fedd le egy csészealátéttel, tedd langyos helyre és naponta nézd meg, mi történik vele. Nyáribőben két nap alatt is elcsendesedik a tej, megkocsonyásodik, majd elkezd alulról felfele sűrűsödni. Ha a kétharmadára összement, már beteheted a hűtőbe, ahol napokig eltartható. Kicsit azért még tovább erjed, de lassabban.
Az aludttej nemcsak uzsonnára, reggelire finom – friss kenyérrel –, de habarásra is isteni. A tökfőzelékbe és a zöldbabfőzelékbe nem kell ecetet tenni, mert az aludttejtől épp annyira savanyú, amennyire kell. A gyümölcsleveseket is aludttejjel sűrítem, mióta újra felfedeztem. Szombat hajnalonként kizarándokolok a biopiacra, ahol semmi más nem veszek – mert hajmeresztően drága minden –, csak friss tejet. Itthon, miközben töltögetem a poharakba, kicsit becézgetem is, hogy édesen és nyugodtan aludjon. Aztán pedig nézegetem, hogyan szendereg, majd merül mély álomba. Biztos vagyok benne, hogy érzi a törődést, mert mintaszerűen, békésen alszik a konyhaablakban. És most azt sem bánom, ha hibbantnak gondolsz.
Hmmmm... egészen megkívántam, ahogy olvastam az írásodat! :) ... Szinte érzem azt a kis fehér, savanykás tejbajuszkát, ami a száj fölött marad, miután belenyalakodunk az aludttejjel teli üvegbe :))
Egy kihagyhatatlan édesség: aludttejes prósza, finom sűrű házi szilvalekvárral.
Örök kedvenc! Köszönöm, hogy eszembe juttattad, jövő héten elkészítem. :)