Bögrében, csészében, pohárban, befőttesüvegben, tálkában – bárhol térjen is nyugovóra az az édes tej, 3 nap alatt csodálatos átalakuláson megy keresztül. Megváltoztatja ízét, kettéválik a sűrűje és a savója, tetejét bebőrözi a tejföl. És milyen bölcsen teszi! A zsíros réteg alatt csodatevő baktériumok dolgoznak, szorgosan erjesztik a tejet, hogy a metamorfózis végén valami egészen más minőségnek adjanak helyet.
Aludttej. Szép szó. Nem tudom, ki alkotta, de Kosztolányi tollhegyére illene, olyan költői. Békés, megnyugtató, hűs, tiszta és fehér. Nem is tudom, miért száműztem évtizedekre a konyhából… Talán a „korszerű” életforma, a bifidus esensisek milliárdjainak a csábítása, vagy a dobozos tejek altathatatlansága távolított el a jóságos aludttejtől. De most újra itt van, hála a vidékről felvándorló gazdáknak, akik igazi tejet adnak 200 forintért, ami úgy alszik, mint a bunda, és olyan íze van, mint a gyerekkornak, a délutáni alvás után.
Hogy mi a recept? Vegyél tejet és ne idd meg. Töltsd bögrékbe, de ha látni akarod az átváltozás minden fázisát, inkább üvegpohárba. Fedd le egy csészealátéttel, tedd langyos helyre és naponta nézd meg, mi történik vele. Nyáribőben két nap alatt is elcsendesedik a tej, megkocsonyásodik, majd elkezd alulról felfele sűrűsödni. Ha a kétharmadára összement, már beteheted a hűtőbe, ahol napokig eltartható. Kicsit azért még tovább erjed, de lassabban.