Hozzávalók 4 főre:
Két kiló csirkeszárny
Egy evőkanál méz, fél citrom leve, két evőkanál szójaszósz, egy teáskanál erőspista (aki nem szereti az erőset, csemege paprikakrémmel helyettesítse), ugyanennyi mustár és só, két késhegynyi őrölt bors, fél deci olaj
Elkészítés:
A szárnyvégeket átbuktatjuk a combtő túloldalára, hogy ne kalimpáljanak. (Nagyanyám csinálta így, becsippentve a friss májat a ház körül néhány órája még kapirgáló jérce szárnyába, majd saját tojásba, házilag őrölt kalácsmorzsába hempergette, és kirántotta. Soha azóta nem ettem hasonlót!) A fűszerezéshez használandó anyagokat alaposan összekeverjük, és nejlonzacskóba öntjük. Beletesszük a szárnyakat is, a zacskó száját pedig szorosan elkötjük. Addig tekerjük, forgatjuk, míg a fűszeres pác a hús minden porcikájára rátapad, majd hűtőbe tesszük. Időnként kivesszük és megfordítjuk, hogy az aljára gyűlő ízes anyagok megint fölülre kerüljenek, és újra elkezdjenek átszivárogni. A műveletet ajánlatos sütés előtt néhány órával elkezdeni, de egy egész éjszaka is pácolhatjuk a húst, annál jobb lesz az eredmény. Egy tepsit kiolajozunk, és a barnás színű szárnyakat szorosan egymás mellé fektetjük. A léből még kenünk kicsit a szárnyak tetejére, de nem locsoljuk rá az összeset, mert a tepsi aljára ég. Ezt amúgy sem tudjuk teljesen elkerülni, a szósz kicsit odakap majd, mire a szárnyak ropogósra sülnek a közepes lángon, de annyi baj legyen. A harminc perc alatt, míg elkészül a fűszeres csirkeszárny, összedobhatunk egy kis petrezselymes krumplit és egy paradicsomsalátát. Ha lusták vagyunk salátával pepecselni, kovászos uborka is megteszi. Na, persze abból is a jobb fajta, háziasra gondolok, sok fokhagymával, korianderrel és feketeborssal, ahogy nyanyika csinálta, ötliteres üvegben. Kár, hogy az uborkaérlelő meleg még várat magára!
De nyáron visszatérünk rá, ígérem.