Ez itt egy priváttörténelmi gasztroblog - ha már be kell sorolni valahova... Bár legtöbbször nem a kaja a lényeg, hanem aki és ami eszembe jut róla. De néha fordítva történik. Dolgok és emberek kapcsolódnak össze, ahogy nagyapám és a lebbencs vagy Hédi és a juhtúrós palacsinta.
Aztán megint máskor festmény, vers vagy zene tolakodik a receptek közé, de olyan is van, hogy recept sincs.
Mert minden van. Még ez is.
Aki nem a rabja az olasz konyának, talán most elkattint innen, mert azt gondolja, megint egy divatos, de „semmi különös” kajával fogom traktálni. De nem! A „parmigiana” – így becézik röviden az olaszok – szerintem a hazai olasz éttermek étlapján is alig-alig lelhető fel. Ki tudja, miért? Pedig sok szól mellette. Például az, hogy egytálétel, hogy ebben az évszakban bőviben vagyunk az alapját képező padlizsánnak és paradicsomnak, és nem utolsó sorban: baromi finom. Persze néhány dologra nem árt odafigyelni a készítése közben, de erről majd egy-két sorral lejjebb. Húsmentes, viszonylag könnyű étel. Olcsónak nem merném nevezni, mert parmezán és mozzarella sajt is kell bele, ez utóbbiból elég sok, de mindent összevetve, azért megfizethető.
Elkészítés:
Kezdd azzal, hogy a padlizsánt centis karikákra vágod, jó alaposan besózod, és szitába teszed. Tál fölött, vagy egyenesen a mosogatóban, hogy kesernyés leve kicsöpögjön. Fél óráig hagyd így, közben készítsd el a paradicsommártást. Ehhez hevítsd fel serpenyőben az olívaolajat, vágd kockára a hagymát, és dinszteld meg, majd a lehéjazott paradicsomot is kockázd bele. Sóval, borssal, oreganoval, bazsalikommal ízesítsd, és rotyogtasd, míg egy kicsit besűrűsödik.
Fél óra elteltével a padlizsánt jól nyomkodd ki, hogy a lehető legtöbb lé kipréselődjön belőle, majd kettesével-hármasával forró olívaolajban pirítsd meg. Amit kiszedsz, konyhai papírtörlőre tedd. Ez a legkényesebb pont, ugyanis a padlizsán úgy viselkedik a serpenyőben, mint a szivacs, és szempillantás alatt beszippantja az olajat. Ezért kevés olívát tégy alá egyszerre, és inkább sütésenként toldd meg egy-egy kanállal, különben pórul jársz, akárcsak én annak idején: (Már az is gyanús volt, hogy csaknem fél liter olaj eltűnt az üvegből, mire a két kiló padlizsánt megpirítottam, de az igazi meglepetés a végén ért. A tepsi tetején ujjnyi vastagon fénylett a halványzöld olaj, amit sajnos le kellett önteni róla, hogy a „parmigiana” ehető legyen. Igaz, alatta gyönyörűen megsült a sajt és a paradicsom, de a szívem majd megszakadt, hogy azt a drága olajat elpocsékoltam.)
Ha eddig jól csináltad, innentől már könnyű a dolgod: a tepsi aljára fektetett padlizsánszeleteket meghinted parmezánnal, rárétegezed a vékonyra szelt mozzarellát, majd befeded a paradicsommártással. Ezt folytasd, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére paradicsom és parmezán kerüljön. 200 fokra melegített sütőbe dugd, és 30 percig süsd. Lefedni nem kell. Ne forrón tálald, inkább langyosan! Az olaszok hidegen is eszik.
@triestina: Én már meg is hívtalak!
Szandrinkával úgyis beszéltünk róla,hogy eljöttök hozzám vmelyik nap, este.... Mikor értek rá? Ezen a héten bármelyik nap jó 6 körül, és egyelőre a hétvégém is szabad. Simont nem is hívom, tudom, ő most "elfoglalt". Jó neki!
Újabb padlizsános recept? Hmmm, megfontolandó, ugyanis, amióta kipróbáltam a padlizsánkrémet, teljesen rákattantam, és minden hétvégén készítek egy adagot. Sőt, mostanában már kettőt.Isteni.Ettől az új finomságtól egyedül sovány pénztárcám tart egyelőre távol. De eljön még az én időm és a te országod...