A lapátolástól kipirulva, kimelegedve már nem is olyan illuzórikus a tavasz gondolata, és miközben szuszogva hámozom le magamról a rétegeket, engem is megcsap valami. Na, nem a tavasz illata, nem is a kandúrokmacsók jelölőpisijének átható szaga. A meghatározhatatlan eredetű és jellegű összérzékszervi élmény olyan rétegekből bukkan elő, melyeket még talán az agykutatás sem térképezett fel egészen, és csak jobb híján neveznek tudatalattinak:
Lecsószagot érzek! Vagy legalábbis lecsószagra gondolok, de az már majdnem ugyanaz. Most, amikor egy kiló karajt kapnék fél kiló paprika áráért, nekem nem a rántott borda, nem a hagymás krumpli, hanem a LECSÓ jut eszembe, mégpedig olyan elementáris erővel, ahogy csak az elfojtott vágyak tudnak felszínre törni, a letagadott kísértések.
Vissza kabát, sapka, hótaposó, irány a zöldséges! Mire a sarokig érek, már nagyjából össze is áll a fejemben az étel, és a kosárba rakodok három zöldpaprikát, egy pritaminpaprikát, két paradicsomot, egy padlizsánt és egy cukkínit. Na, ettől mindjárt megnyugszom, és masírozok hazafelé. Otthon átlépem Micikét, aki a konyhakövön fetrengőzik, még mindig kéjmámorban. És dorombol az édes kis dög.
A hagyma pirul a serpenyőben, keskeny félkarikára vágva, már zúdul is bele a sok színes zöldség és egy gerezd fokhagyma. Piros, fehér, zöld, ha úgy tetszik magyarosan, vagy fordított sorrendben: zöld, fehér, piros - amúgy olaszosan. Mindent beleteszek egyszerre, mert bízom az arányérzékemben. A kis kockák és karikák épp együtt lesznek puhák, de még haraphatóak. Negyed óra alatt összerottyan a paprika a padlizsánnal és a cukkínivel, gyönyörű látványt nyújtanak!
Micike nem szíveli az ilyen illatokat, esztétikai érzéke pedig a nullával egyenlő, ezért föltápászkodik és farka végét finnyásan feltartva, emelt fővel visszahúzódik a szoba melegébe, ahol bekvártélyozza magát a radiátor alá. Nesze neked tavaszi fuvallat!
A lecsóra csak távolról emlékeztető ételt Franciaországban ratatouille-nak hívják, az olaszok pedig peperonata-nak nevezik. Én csak zöldséges lecsóként emlegetem eztán, de más fűszerezéssel hívhatjuk bárminek...
Hozzávalók:
2 fej vöröshagyma
Erős, piros paprika dukál a magyaros ízhez, a mediterrán aromát kedvelők origanót tegyenek bele! Aki a francia ízeket szereti, készítse póréhagymával és provance-i fűszerkeverékkel.