Ez itt egy priváttörténelmi gasztroblog - ha már be kell sorolni valahova... Bár legtöbbször nem a kaja a lényeg, hanem aki és ami eszembe jut róla. De néha fordítva történik. Dolgok és emberek kapcsolódnak össze, ahogy nagyapám és a lebbencs vagy Hédi és a juhtúrós palacsinta.
Aztán megint máskor festmény, vers vagy zene tolakodik a receptek közé, de olyan is van, hogy recept sincs.
Mert minden van. Még ez is.
Anyai nagyanyám tanított meg a csuszatészta-készítés fortélyaira. Nemcsak engem, minden lányunokát, aki jó időben volt jó helyen. A „jó idő” egy meleg nyári nap volt szünidőben, a „jó hely” pedig egy dunaújvárosi lakótelepi lakás, a másodikon. Azon…