Ez itt egy priváttörténelmi gasztroblog - ha már be kell sorolni valahova... Bár legtöbbször nem a kaja a lényeg, hanem aki és ami eszembe jut róla. De néha fordítva történik. Dolgok és emberek kapcsolódnak össze, ahogy nagyapám és a lebbencs vagy Hédi és a juhtúrós palacsinta.
Aztán megint máskor festmény, vers vagy zene tolakodik a receptek közé, de olyan is van, hogy recept sincs.
Mert minden van. Még ez is.
„Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem…”. Hát igen, így is lehet mondani. Meg persze érzelmes intellektualitással, ahogy Katona Klári dalolta nagyjából ugyanakkor: „Miért nem próbálod meg velem? Én még ki merem mondani,…