csuloktorta_2.jpgNem diétás, nem vega, nem divatos, viszont baromi finom. Édességet egyáltalán nem szerető, húsimádó születésnaposoknak csodás ajándék, mint az már több ízben bebizonyosodott. A képen látható példány tésztája teljes kiőrlésű, nagyrészt tönkölybúzából készült - csak a kiegyensúlyozottság kedvéért -, hogy legyen benn valami, ami kevésbé ártalmas...

Gluténérzékenyek, laktózintoleranciában szenvedők, epebajosok, fogyókúrázók lapozzanak!

Hozzávalók: kb 50 deka színtiszta füstölt csülökhús, 1 doboz zsíros tejföl, 15 deka reszelt trappista, 1 tojás, túrópogácsa tésztaalap (15 deka liszt, 15 deka túró, 15 deka vaj, pici só, fél mokkáskanál sütőpor) és egy 22 cm átmérőjű tortaforma (jénai is megfelel).

Elkészítés: A nagyon puhára főtt csülköt lefejtem a csontról és a színtiszta húsdarabokat cafatokra tépkedem.Összekeverem a tejföllel és a reszelt sajttal és majdnem az egész tojással - egy kicsit félreteszek a kenéshez. A tortaformát kibélelem a tésztával, beletöltöm a sűrű masszát, lefedem egy tésztakoronggal, a széleit összenyomkodom, megszurkálom villával a tetejét, hogy a gőz kiszabadulhasson. A maradék tojással megkenem, és 170 fokos sütőbe tolom 45-50 percre, vagy amíg a teteje szép sötétsárga színű nem lesz.

Tálalás: Hagyni kell langyosra hűlni, mielőtt felvágjuk, csak így marad egyben a szelet. Friss, enyhén fűszerezett salátalevelekkel tovább javíthatunk a könnyű-nehéz egyensúlyon, de ne legyenek illúzióink, ez egy nagyon ütős téli kaja. 

 

Szerző: mezsuka  2016.11.13. 10:43 Szólj hozzá!

13271498_1306660886030625_1279489432_o.jpgElkészíteni is jóleső érzés, de enni a legjobb. Ha jól sikerül, olyan lesz, mint a szivacs:  összenyomod és kirúgja magát. A kérge megsülve kopog, belül tele van lyukakkal, és napokig eláll.

Mivel semmit nem mérek, elnézést, ha hozzávetőlegesek a mennyiségek.

8 zsemléhez szükséges: kb 40 deka graham liszt, 20 deka finomliszt, másfél zacskó porélesztő, kb fél liter langyos víz, 2 fej olívaolajon karamellizált félkarikákra vágott hagyma, egy marék friss zsálya, 4 mokkáskanál só.

Elkészítés: A hagymát kb 1 deci olajon szép sötétsárgára karamellizálom, az apróra vágott zsályát csak akkor teszem bele, ha a hagyma már készen van. A grahamlisztet a finomliszt kivételével összedolgozom a sóval, élesztővel és a vízzel  - sűrű nokedlitészta állagúvá -, alaposan meghintem finomliszttel, letakarom konyharuhával, és egy éjszakára hűtőbe teszem. Másnap délelőtt a hagymával összegyúrom, még teszek hozzá finom fehér lisztet, és ekkor már kellemesen gyúrható tésztám van... Megint megkelesztem, de már szobahőmérsékleten. Ha újra duplájára dagadt, nyolc felé vágom, kis cipókat formázok belőlük, és már mennek is a sütőpapírral kibélelt tepsibe.Tejjel megkenem a tetejüket, és hagyom harmadszorra is megkelni. A sütőt beizzítom, az aljára legalább másfél liternyi vízzel telt lábost teszek, és a már szinte kidurranni készülő, szépen megdagadt zsemléket bedugom a kb 180 fokos sütőbe.  10 percenként megkenem tejjel, majd nagyjából 35 perc múlva kiveszem. Úgy kell kinéznie, ahogy a képen.

Nincs trükk, csak az, hogy a tészta jól ki legyen dolgozva, hagyjuk megkelni a maga ütemében, ne tartsuk langyosan azért, hogy gyorsítsuk a folyamatot. A sütőm sem profi, hanem egy ócska Indesit, amit 21 éve használok... Még egy tanács ezzel kapcsolatban: ha sütőd neked is ócska lemezsütő, melegítsd elő legalább egy fél órán át. Hőkeveréses csodákhoz nem értek, de gondolom, abban rövidebb idő alatt megsül.

Ha nincs zsályád, tegyél bele összevágott olajbogyót, oreganót, szóval azt, ami van... a hagymát viszont nem cserélném le semmivel.

 

 

Szerző: mezsuka  2016.05.23. 09:40 Szólj hozzá!

batyu.jpgA kucsmagomba az egyik legkedveltebb erdei gomba, nemcsak az íze, de mókás kis kalapformája miatt is. Nem kell vagdosni, aprítani, egy darabban is süthető, főzhető. Leginkább mártások készülnek belőle húsok mellé, de önálló ételként is remek. Íze erőteljes, de nem tolakodó, víztartalma nem túl magas, ugyanakkor nem is száraz. Miden fűszer jól passzol hozzá – az ázsiai konyhától a szlávig –, és kiválóan felszippantja az összes létező ízt. Ebben a batyus ételben az a jó, hogy a mártást ezerféleképpen elkészíthetjük: a forma ugyanaz marad, a tartalom pedig idénytől, készlettől függően változik. Elkészíteni nagyon egyszerű, mégis úgy mutat a tányéron, mint egy konyhaművészeti remekmű.

Hozzávalók 4 személyre:

A töltelékhez:

30 deka kucsmagomba, 1 fehérrépa, 1 sárgarépa, 3 deci tejszín, 2 evőkanál szójaszósz, 1 szál póréhagyma, 1 gerezd fokhagyma, 5 deka vaj, 1 evőkanál olaj, 1 teáskanál liszt, só, frissen őrölt bors.

A palacsintához: 20 deka liszt, 1 tojás, fél liter buborékos víz, csipet só, néhány szál snidling a kötözéshez.

Elkészítés:

A tésztát összekeverjük, kicsit állni hagyjuk, aztán kb. 12 palacsintát sütünk belőle.  Vajas olajon megpároljuk a felaprított pórét, majd amikor már alig van leve, rádobjuk a gombát, a vékonyka hasábokra vágott répákat és a fűszereket. (Nem mindenkinek van türelme a julienne-vágáshoz, és ez érthető. Ez esetben a reszelő legnagyobb lyukát javaslom.) Ha a gomba és a zöldség is kiadta a levét, beleszórjuk a lisztet, kicsit kavargatjuk, és végül ráöntünk 2 deci tejszínt. Fél percig rotyogtatjuk alacsony lángon, és már kész is! A palacsinták közepébe kanalazzuk kucsmagomba-mártást és nem göngyöljük, hanem batyukat formázunk belőlük, snidlinggel kötözve össze a szájukat. A batyukat elkészíthetjük jó előre, hűtőbe tehetjük őket, és csak tálalás előtt negyed órával vesszük újra elő. Ilyenkor egy frissítő sütést végzünk. Ez nem áll másból, mint abból, hogy kivajazott jénai tálba tesszük, a maradék tejszínnel meglocsoljuk, és forró sütőbe dugjuk pár percre. Így nem szárad ki, és kap egy kis színt is.

Egy batyu előétel, két-három batyuval már akár jól is lehet lakni, tehát főétellé léphet elő. Ropogós, friss saláta illik mellé, bármiből is készüljön.

 

 

 

Szerző: mezsuka  2016.05.14. 17:29 Szólj hozzá!

ciabatta2.jpgGumipapucs, ami a sarkadhoz csattan minden lépésnél és csak csoszogni lehet benne. Így tudnám lefordítani az olasz ciabatta szót (ejtsd: csábáttá). Hál' istennek nem az íze, hanem a formája miatt nevezik így... Lapos, kicsit alaktalan, kitaposott lábbeli, amelyben legfeljebb a strandra  csoszog ki az ember, az utcára nemigen veszi fel.

A ciabatta épp ilyen. Lapos, alaktalan, kicsit nyomott zsemleféle. Abban is hasonlít a papucshoz, hogy a rágása igényel egy kis állkapocsmunkát: nem foszlik úgy, mint egy sima fehér kenyér, mert az olívaolajtól kap némi állagot. És épp ez benne a pláne.

Hozzávalók: 6 db zsemlényi papucshoz: 30 deka finomliszt, fél deci olívaolaj, fél zacskó szárított élesztő, egy teáskanál só, egy teáskanál cukor, két-három db szárított paradicsom, egy csipet oregano, 2-3 deci langyos víz.

Elkészítés: az összes száraz hozzávalót összekeverjük (az aszalt paradicsomot, ha nem olajban van eltéve, előtte meleg vízben felpuhítjuk, felaprítjuk), majd hozzáadjuk a vizet és az olajat. Nem túl puha, de könnyen kezelhető tésztát kell kapnunk. Ne tegyük meleg helyre, hagyjuk lassan kelni, ha van időnk, akár egy éjszakára hűtőben is tárolhatjuk. Másnap gyúrjuk össze újra és formázzuk henger alakúra, aztán szépen lapítsuk bele a sütőpapírral kibélelt tepsibe.  De még előtte a ciabatták alját lisztezzük be alaposan. Ha a duplájára kelt, mehet a jó melegre előmelegített sütőbe. Akkor lesz szép ropogós-kopogós a kérge, ha egy másik tepsiben vizet is teszünk a sütő aljába. Vízzel kenjük meg legalább egyszer a sütés alatt.

Kész épp akkor lesz, amikor úgy néz ki, mint a képen. 15-20 perc.

Szerző: mezsuka  2016.04.23. 11:09 Szólj hozzá!

sos_tortak_3.jpgA torta szóról elsősorban nem a cukkini vagy a spenót jut eszünkbe, hanem egy Dobos-szelet vagy egy habkönnyű vaníliakrém. Nem csoda, hiszen valójában egy édes tortának és a spenótnak nem sok köze van egymáshoz, egyedül a forma köti össze őket, amiben kisütjük.

A sós torta tésztája természetesen nem a piskótához, hanem inkább a pogácsához hasonlít, a töltelék pedig gyakorlatilag bármi lehet, ami sós és nem folyik (egyik véglet) vagy nem ropog (másik véglet). Ilyeténképpen egy kis lecsót – tojással vagy rizzsel dúsítva –, vagy akár egy spenótfőzeléket – főtt krumplival vagy pennével összekeverve – is beletölthetünk.

Most viszont nem maradékot hasznosítunk, hanem tetszetős, tápláló és jóízű ételt fogunk kreálni a francia quiche mintájára, de annál finomabb tésztával és változatosabb töltelékekkel.

Az első lépés az, hogy az omlóstésztát, ami legelterjedtebb alapja a sós tortánknak, lecseréljük pogácsa-alapanyagra. A legjobb erre a célra a túrós egyensúlytészta, mert ha a sütési protokollt betartjuk, nem ázik el és nem is szalonnásodik össze az alja, viszont klasszisokkal jobb lesz az eredetinél.

hozzávalók a tésztaalaphoz: 25 deka margarin, 25 deka liszt, 25 deka tehéntúró, egy kávéskanál só, egy csapott mokkáskanál sütőpor.

Elkészítés: a margarint a liszttel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a túrót, a sót, a sütőport és alaposan belisztezett deszkán sima tésztát gyúrunk belőle. Ez a mennyiség két 22 cm átmérőjű tortaforma kibélelésére és lefedésére lesz elegendő, ezért a felét azonnal mélyhűtőbe tehetjük, ha csak egyféle tortát készítünk. A friss felhasználásra szánt adagot is jól behűtjük pár órára, és amikor elővesszük, hogy megtöltsük, akkor is iparkodjunk, hogy ne melegedjen fel a kezünk között, különben nem lesz porhanyós. Azt is megtehetjük, hogy eleve a kivajazott, kilisztezett formába nyújtjuk, a tetejére való korongot pedig egy sütőpapírral elválasztva rátesszük, és úgy hűtjük be. Ily módon egy óra is elegendő a pihentetésére.

a töltelékhez: 30 deka friss spenót, 5 deka vaj, 25 deka ricotta, 2 tojás, só, bors 1 gerezd fokhagyma, 1 deci tejföl, 10 deka reszelt sajt

Elkészítés: A spenótot a vajon a vékonyra szelt fokhagymával megdinszteljük. Amikor a nedvessége elpárolgott, a sót, a borsot is hozzáadjuk, és villával kicsit szétnyomkodjuk. Hagyjuk kihűlni, és belekeverjük a ricottát, a tojásokat, a reszelt sajtot, a tejfölt. A hűtőből kivett tortaformába öntjük, rátesszük a tésztakorongot, hegyes késsel sűrűn megszurkáljuk, hogy a gőz kipöföghessen, megkenjük egy kis tojással és 180 fokosra előmelegített sütőbe tesszük. Aki biztonságra törekszik, a tésztát elősütheti 10 percig (ennyi idő alatt megemelkedik és megszilárdul kissé, de színt még nem kap), és a tölteléket csak ez után teszi bele. Az eljárás innen már ugyanaz. Ha a tortánk teteje szép aranysárga, és a sütőnk egyenletesen süt, akkor 35-40 perc alatt kész az étel. Az olaszok az ehhez hasonló spenótos tortát hagyományosan húsvétkor eszik, de akárcsak a franciák a quiche-t, nem fedik le.

Szerző: mezsuka  2016.04.03. 10:32 Szólj hozzá!

Címkék: olasz ünnep egytálétel vegetáriánus

masolas_-_p1080724.JPGA fasírt az egyik legjobb dolog a világon. Szinte mindenből lehet csinálni. A hozzávalókat és a formát kedvünk szerint variálhatjuk – lehet egybesütött, golyóforma, rudacska vagy henger – a lényege mégis ugyanaz marad: fasírt. Nem csak húsból, de tökből, gombából, szójából, halból is készülhet, és még mindig ugyanaz marad: fasírt.

A képen látható kis golyókba beleálmodtam – ráadásul bele is kevertem – a töltött csirke és a zsemlegombóc minden szépségét. Petrezselymet, főtt tojást és pirított zsemlekockát – ennyi a plusz összetevő; mínusz hagyma, pirospaprika és nyakló nélküli fokhagyma. Förtelmes, amikor egyetlen íz ordít kifelé a kis húspogácsából, és az épp a fokhagyma. Módjával persze mehet bele…

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pirított zsemlekocka úgy került bele, hogy a fasírtot megelőző napon zsemlegombóc készült a vadas marhához, és két marékkal túllőttem a célon. Nem akartam kidobni, ezért áztatott zsömle helyett belekevertem a húsmasszába.  

Hozzávalók 4 személyre: 60 deka darált sertéshús, 2 zsömlekocka olajban pirítva, 2 főtt tojás, 2 nyers tojás, 1 evőkanál szójaszósz, 1 mokkáskanál erőspista, 1 csokor petrezselyem, egy gerezd fokhagyma összezúzva, só, bors, zsemlemorzsa. Ha a hús nagyon sovány, egy-két kanál olaj is mehet bele.

Elkészítés: A darált húst minden összetevővel keverjük el, és hagyjuk állni egy-két órát a hűtőben. Ennyi idő alatt jól bedagad és vizes kézzel könnyen golyókat formálhatunk belőle. Zsemlemorzsába forgatva, a tetejét lelapítva már mehet is a forró olajba. Minél kisebbek a golyók, annál jobb, mert a kéreg és a hozzá közeli részek a legfinomabbak. Diónyi golyóknál egy falat maga a tökély.

Ez a fasírt nem feltét, hanem zseniális főétel, amelyet csak könnyű salátakörettel tálalnék és kenyérrel tálalnék.

 

Szerző: mezsuka  2014.12.07. 15:42 Szólj hozzá!

Címkék: hús fasírt

004.jpgA lekvárfőzésről szerintem mindenkinek vannak emlékei, és nem túl kellemesek. Fortyog, köpköd a lávaszerű anyag, a lábos szélén, mint a vulkán kürtőjén bugyog kifelé, összepöttyözve a tűzhelyet, a csempét, a padlót, a háziasszony karját, dekoltázsát. A szeplők mindenhova odaragadnak, Dante poklához hasonlít a konyha, és mi a Purgatórium szélén lavírozunk, a fakanálba kapaszkodva. Amikor már azt hisszük, ennél rosszabb nem lehet a helyzet, akkor a készre főzött lekvárt még üvegbe is kell önteni, anélkül hogy leforráznánk a kezünket, aztán szalicillel meghinteni, celofánnal lefedni, majd cihába (paplanba, párna közé) dugni, hadd dunsztolódjon. Fél napos munka, testvérek között is. Van azonban a befőzésnek egy gyorsabb és egészségesebb módja. Szalicil egyáltalán nem kell hozzá, a dunsztolást pedig teljesen elhagyhatjuk. Szükségünk lesz viszont precizitásra és türelemre. Cserébe két óra leforgása alatt túlvagyunk – a gyümölcspucolástól a csavaros üveg lezárásáig – a befőzésen. Hogyan is? Próbaképpen először kis mennyiséget vegyünk, és ha bevált, duplázzuk, háromszorozzuk az adagot.

Miből: 2 kiló eper, 20 deka kristálycukor, 1 zacskó kocsonyásító és tartósító por (zacskós levest árusító cég terméke, és egy kiló gyümölcshöz ajánlják, de ne hidd el!)

Hogyan: Az epret megmossuk, félbevágjuk, vastag aljú lábosba tesszük. Rászórjuk a cukrot, és kis lángon odatesszük főni. Időnként megkeverve körülbelül negyed óráig rotyogtatjuk, addigra a gyümölcs egyik része elfő, híg levet ereszt, másik része még darabos. Egy alacsony de nagy átmérőjű lábosban vizet forralunk, és megpróbáljuk gyöngyöző állapotban tartani. Beleteszünk két befőttes üveget és a fedőiket, sterilizálás végett. A lekváralapanyagot csak addig húzzuk le a tűzről, míg a rúdmixerrel belenyúlunk, és kettőt-hármat nyomunk a gombon. Ennyi épp elég ahhoz, hogy a részben pépesítse a gyümölcsöt, de még maradjanak benne kisebb darabok. Visszatesszük a tűzre, beleöntjük a két kiló gyümölcshöz való zselírozó port – amit előtte kevés hideg vízben 10 percig oldottunk –, és még tíz percig kevergetjük, rotyogtatjuk. A tűzhely mellé egy vastag konyharuhát terítünk a pultra, a sterilizált befőttesüveget konyhai csipesszel kiemeljük a gyöngyöző vízből, a forró lekvárt belemerjük, a csipesszel kiemeljük a csavaros fedőt is, és úgy szorítjuk rá az üveg szájára, hogy kézzel csak kívülről érünk hozzá. Egyetlen ujjal sem nyúlhatunk a fedő és az üveg belsejéhez! Nedves ronggyal letörülgetjük az üveg falát és már tehetjük is félre. A vizes lábosba mindig beleteszünk egy másik befőttes üveget az előző helyére, és újra kezdjük a töltögetést. Csak arra kell vigyáznunk, hogy ne forrázzuk le magunkat. A lekvár nem lesz túl sűrű, nem lesz túl híg, nem lesz túl édes, és nem szaglik majd a szaliciltől. Nem kell dunsztolni, ágyneműtartóba dugdosni, az üvegek már mehetnek is a kamrapolcra. Ugye nem bonyolult? És majdnem bio. Kajszi- és őszibarackkal, meggyel, szilvával ugyanígy bevált már. A málnával csak azért nem, mert aranyárban árulják, és nem volna szíven befőzni.

 

 

Szerző: mezsuka  2014.05.22. 10:16 4 komment

A mese tanulságával kezdem: Csak nekilátni nehéz...

vega lencse (2).jpgEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony, akinek a legkisebb és egyben legnagyobb leánya így szólt: "Anyám,  mi ebben a hónapban nem eszünk húst!" Konstatálta az asszony a bejelentést, és nem ha nem is azon nyomban, de szombaton elment a biopiacra, ahova csak hébe-hóba jár, mert a hétvége első napján délelőtt jobban szeret henyélni, mint piacozni. Bevásárolt tökből, cukkiniből, hagymából és céklából.

Cukkinifasírttal (lásd: http://konyhamese.blog.hu/2010/09/27/tokfasirt) debültált, amibe sajtot reszelt és tojással dagasztotta össze, aztán bazsalikomos répalevessel folytatta, amibe már nem tett tejszínt, majd vérszemet kapva a sikertől totálisan vegán lencselevest ütött össze.
Kiűzte a kondérból a füstölt csülköt, a tejfelt, a pirított szalonnát és helyébe tormát, zsályát, bazsalikomot, erős paprikát és olívaolajat rakott. Majd amikor a habarásra került sor, a korábban megvetett sűrítési módot választotta: két evőkanál pépesített "önmagával" tette.

Aki nem hiszi, hogy így is lehet lencselevest készíteni, járjon utána.

Hozzávalók: fél kiló lencse (előzőleg beáztatott), 3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, só, bors, 1 evőkanál mustár, 1 evőkanál reszelt torma, babérlevél, erős paprika.

Elkészítés: A lencsét az apróra vágott hagymával és a fűszerekkel főzd puhára, és a fokhagymával turmixold meg kb. az egy ötödét, de előtte vedd ki belőle a babérlevelet. Ha nem találod elég krémesnek (nem rémesnek!), zabtejszínnel javíthatsz az állagán, ha pedig nem vagy vegán, csak vega, akkor tehetsz bele tejfölt.

Amennyiben húsevő vagy, felejtsd el az egészet és tedd fel főni a csülköt.


 

Szerző: mezsuka  2013.10.18. 10:59 Szólj hozzá!

Nyakunkon az íztelen, szagtalan melegházi zöldségek szezonja. De ki mondta, hogy a szendvics mellé csak cikkekre vágott paprikát és paradicsomot lehet enni? Na ugye....

KĂ©p0034[1].jpgAz alma, a körte, a szőlő olyan gyönyörű és olyan nagyon kívánkozik a fetasajtkrémes ciabatta mellé, hogy szinte bekapni is kár. Persze, mint a képen is látszik, az első falat már lecsúszott.  Gorgonzolával, kéksajttal is lehet próbálkozni.

Hozzávalók:

fetasajtkrém (1 rész natúr vajkrém, 2 rész fetasajt, sült kápiapaprika, fekete olajbogyó, bazsalikom), Vilmos körte, Otelló szőlő, pirítós.

Szerző: mezsuka  2013.10.15. 09:09 2 komment

P1080224.JPGA sütés kapcsán nem a paradicsom jut először eszembe. Persze, ha a hűtőben csak néhány fonnyadt, lecsónak való alapanyag kókadozik, és olyan fülledt meleg van, hogy a frigó ajtajáig is kínkeservesen vánszorogva jutok el, az más. Akkor bármi eszembe jut - a mert gondolkodás még megy ... csak ne kelljen a konyhapult fölé görnyedni vagy a tűzhely előtt ácsorogni.

Virítani kellene valami egyszerűen nagyszerűt az ebédvendégnek, aki bízik bennem, és hát a mérce is magas, mert a legutóbb - télen - nyúlvadassal és krumplifánkkal kényeztettem. Meggyőzöm magam, hogy a személyiségfejlődés magasabb szintjén az ember már nem akar holmi külső elvárásoknak minden áron megfelelni, és nem feltétlenül mossa le a tűzhelyet csak azért, mert "mit szólnak hozzá?". Pláne nem akkor, ha az ebéd  a kertben tálaltatik, és a vendég legfeljebb a fürdőszobáig fog bejutni (a kádat azért ki-, a vécét át-, a tükröt pedig lemosom).

P1080221_1.JPGA lényegi momentum mégiscsak az ebéd, és amikor hirtelen bevillan a sült paradicsom ideája, úgy érzem, megmenekültem. Félbevágom őket, a paprikát kicsumázva negyedelem, és az olívaolajjal megkent tepsibe rendezem őket. A tetejére szórok mindabból a zöldfűszerből, amit a kertben találok (zsálya, oregano, bazsalikom, rozmaring), fokhagyma-szeletekkel meghintem és mehet a sütőbe, 200 fokra. Persze ilyenkor érdemes kimenekülni a konyhából,  mert pillanatok alatt rohadt meleg lesz. Egyszer megfordítom a zöldségeket, és még sütöm, amíg összeesnek és majdnem feketére pirul a paprikahéj.

Alapanyagok 4 személyre: 8 db paradicsom, 8 db kápiapaprika, 4 gerezd fokhagyma, olívaolaj, kertin zöldfűszerek (ha nincs, szárított oregano is jó).  Aki felkészültebben lát neki, annak azt javaslom, hogy ízes-sós balkáni (feta, sirene) sajttal tálalja. Nálam nem volt. Olívabogyó viszont igen, és az is épp eléggé feldobta. Nem beszélve a szikkadt kenyérből készült pirítósról...

Szerző: mezsuka  2013.07.19. 11:11 Szólj hozzá!

Lasagna-vegetariana-73.jpgAgykontroll, testkontroll, önkontroll... Rémlik valami? A szaftos hús, a tészta és a zsíros sajt együttesen képviselik mindazt, amit nem lenne szabad ennem, különösen nem nyáron, de legfőképpen nem együtt. Így rémlik, de csak nagyon haloványan. Olyan haloványan, hogy könnyen elhessegetem.

Megszelídítettem ezt a kőkemény kaját: hús helyett sült cukkinit és sült paradicsomot tettem bele, a besamellt és a sajtot viszont nem hagytam ki. Ha még nem vagy túl a paleo-korszakodon, ezt az ételt kerüld el messze, és ne is kérd tőlem, hogy hangszereljem át ősember-étrendre, mert az ki van zárva, hogy meg lehessen csinálni a földművelés előtti időkben elérhető alapanyagokból.

Hozzávalók 6 személyre: 1/2 kg lasagne-tészta, 60 deka paradicsom, 1/2 kg cukkini, 8 deciliter tej, 30 deka reszelt trappista vagy darabokra vágott mozzarella (plusz pár evőkanál parmezán), 10 deka vaj, 1 púpozott evőkanál liszt, só, bors, oregano, bazsalikomlevél, kevés olívaolaj.

Elkészítés: A félbevágott paradicsomokat rakd tepsibe a vágott felével fölfelé és sózd, borsozd, tegyél rá oreganot, bazsalikomot és csurgass rá kevés olajat.  Addig süsd 200 fokon, míg valamelyest összeesik. A sülés ideje alatt a  cukkinit vágd karikára, sózd be és ha kiengedett egy csomó vizet, itasd le róla és kend be mindkét oldalát olajjal. Ha van szendvicssütőd, akkor abban süsd meg a szeleteket, ha nincs, akkor teflonban. Nagy hőfokon, éppen csak piruljon meg, de ne párold! A vajon pirítsd meg haloványra a lisztet, sózd, borsozd és enged fel hideg tejjel. Ha besűrűsödött, tedd bele a reszelt sajt felét és a parmezánt.

A lasagne-szeleteket tedd a tepsi aljára, de előtte egy kanál besamellt is oszlass el rajta. Rétegezd a tésztaszeleteket  a sült cukkini-paradicsomdarabokkal és a végén öntsd rá a besamellt. Sajttal hintsd meg és tedd be 180 fokra előmelegített sütőbe, először fél óráig fóliával letakarva, majd 200 fokon süsd pirosra a felszínét. A tetejére is tehetsz paradicsomszeleteket és cukkinidarabokat.

Ne ess neki rögtön, hadd szívja magába a forróságból visszahűlő tészta a vajat, a paradicsom levét és a tejet. Ha 15 percet eltölt az ablakban, akkor lehet a legszebben szeletelni és langyosan is remek.

Szerző: mezsuka  2013.07.13. 21:08 Szólj hozzá!

Volt egyszer egy hatemeletes, belvárosi, gangos bérház, abban lakott Andi, Ildi, Márti és Zsuzsi. Fiatal asszonyok voltak mind a négyen, kisebb-nagyobb, több-kevesebb fiú- és lánygyermekkel, na meg persze jóravaló férjekkel és időlegesen felbukkanó, majd eltűnő kóborcicákkal. Szép időben a függőfolyosó napos részén, a korlátra támaszkodva beszélgettek, nevettek, panaszkodtak, dicsekedtek, és olykor sírtak is. Hidegben hol az elsőn, hol a másodikon, holkáposzta_1.jpg a negyediken jöttek össze egy kis baba-mama klubra, ahol nem csak eszmét, de receptet is cseréltek. Hozták-vitték a kóstolót, az édeset, a sósat, ha éppen nem fogyókúráztak, mert persze a csoda-diéták is kézről kézre jártak. A Kilo-nit csepptől a kínai teán át a fél pohár almaecetig mindent kipróbáltak, egymás fürdőszobamérlegén kontrollálva és hitelesítve az eredményt. A véletlen hozta össze őket, na meg a földrajzi-és lakáshelyzet. Nem voltak barátok, csak jószomszédok, ami nem is olyan kevés. A gyerekek felnőttek, lassan szétszéledt a csapat, már csak Ildiék laknak a belvárosi házban. Néha még mindig összejönnek, együtt esznek, isznak, beszélgetnek. De már semmi sem a régi. Hiába tökéletes a budai családi ház kertjében elköltött vacsora, hiába csillognak az autók, ők még mindig az elsózott borsólevest, a méregerős spagettit, a szenesre sült kolbászos pizzát, és az Éva vermutból kreált koktélt emlegetik, hol nevetve, hol melankóliával. Andi káposztás-húsos egytálételét minden asszony kipróbálta, hozzátéve egy-egy csipetet a maga fantáziájából meg a fűszerpolc kínálatából. Hogy milyen volt az eredeti, arra már senki sem emlékszik pontosan, de nem is ez a lényeg. A nosztalgia viszont megmaradt, és most már meg is marad örökre, mert ez a kényszer-szülte, testvéri egymásrautaltság egy volt a fiatalságukkal.

(Nem minden mese végződik világraszóló lakodalommal, fele királysággal és hetedhét határon visszhangzó vidámsággal. Aki nem hiszi, járjon utána, vagy olvasson el egy-két Andersen mesét.)
 
Hozzávalók:
1 kg fejes káposzta
60 dkg sertéslapocka
10 dkg füstölt szalonna
2 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
egy csokor kapor
1 pohár tejföl,
1 evőkanál liszt
kevés víz,
só, bors
 
A káposztát lereszeljük, vagy nagyon vékony kis csíkokra vágjuk, mintha káposztás cvekedlit akarnánk csinálni. Alaposan besózzuk, és hagyjuk, hogy levet eresszen. A szalonna zsírját annak rendje és módja szerint kisütjük, rádobjuk az apróra vágott hagymát, és üvegesre pároljuk. A felkockázott sertéshúst hozzáadjuk, és addig pirítjuk míg teljesen kifehéredik, sőt, az sem baj, ha egy kis színt is kap. Eddig még minden lehet belőle, cigánypecsenye, pincepörkölt vagy gulyásleves. Ekkor viszont végzetes fordulatot vesznek az események, ugyanis nem teszünk bele pirospaprikát. A sápadt pörköltalaphoz hozzáadjuk viszont a megfonnyadt, kinyomkodott káposztát, jól összesütjük, forgatjuk, kavargatjuk, esetleg odakapatjuk, kedvünk szerint. Ha már olyan, amilyen, megborsozzuk, belerakjuk az összenyomott fokhagymát és az apróra vágott kaprot. Azzal is tekerünk egyet-kettőt, és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Nagyon lassú tűzön rotyogtatjuk, ha kell, még apránként vizet adva hozzá, amíg minden meg nem puhul. Lehúzzuk a tűzről. A liszttel alaposan, csomómentesen elkevert tejfölt állandó kevergetés mellett belecsorgatjuk a káposztás húsba, még egyet rottyantunk rajta, és kész az étel. Aki ki nem állja a kaprot, petrezselyemmel és/vagy kakukkfűvel is ízesítheti. Mélytányérból, öblös kanállal, friss fehér kenyérrel együk.
 
 
 
 

 

Szerző: mezsuka  2013.04.05. 17:17 Szólj hozzá!

Érzem a tavaszt a sejtjeimben. És azt is, hogy túl sokan vannak. Mármint a zsírsejtek. Nem férnek a bőrükben, én meg nem férek a nadrágomba.

káposztarépahagymamalma (1).JPG

Ideje olyan étel után nézni, amelyről köztudott, hogy direkt fogyaszt. Mivel a káposztaleves dögunalom, a tojáskúra árt az epének, a jó minőségű hal és hús drága, a koplalás meg a hírhedt jojó-effektust vonja maga után, olyat kell enni, ami:

  • finom
  • izgalmas
  • olcsó
  • jól variálható
  • és tényleg nem hizlal, még nagy mennyiségben sem.

A megoldás a nyers savanyúkáposzta-saláta lilahagymával, répával és almakockákkal.

Miért jó?

Mert semmilyen fűszer nem kell hozzá, az elkészítése egyszerű, akár egy hétig is tárolható, és főtt étel is készíthető belőle.

Mi a titka?

Fontos, hogy kiváló minőségű alapanyaggal dolgozzunk (bizalmi árustól vegyük) és ne a boltban, mert az ott árult szürkés-sárga színű, agyonecetezett, agyonsózott marhaság nem lesz jó semmire, viszont a kedvünket elveszi. A jól eltett savanyúkáposzta még a tél végén is szép, élő színű, harsog és se nem túl sós, se nem túl savanyú.

Hogyan lesz főétel?

A nyers saláta úgy változtatható főétellé, hogy egy kevés olívaolajon, fedő alatt puhára pároljuk, és esszük azzal, amit ilyentájt lehet enni. Sovány hússal, hallal, sajttal, teljes kiőrlésű kenyérrel, barna rizzsel, tofuval, stb… az ötleteknek csak az ízlés és a pénztárca szab határt.

Hozzávalók és elkészítés

1 kg savanyúkáposztát, 4 fej lilahagymát, 30 deka répát és 4 db almát tetszés szerinti méretűre vágunk és beletesszük egy jól záródó tálba (műanyag edénybe), majd amikor megéhezünk, ezt vesszük elő - nem a zsömlét, a  vajat és a téliszalámit...

 

Szerző: mezsuka  2013.02.26. 11:09 Szólj hozzá!

Címkék: saláta fogyókúra savanyúkáposzta diétás

szőlős pite (9).JPGApu az Imre nevet kapta a keresztségben, 82 évvel ezelőtt. Holnap van a névnapja. Minden ünnep előtt a lelkünkre köti, hogy ne vegyünk neki semmit, nincs szüksége zoknira, pizsamára, zsebkendőre, nyakkendőre pláne!

A szeszes italokat már rég kiiktattuk az ajándékok sorából, mert ugye az emésztése… Szerencsére a jó süteményt nem veti meg, és így bármikor örömet okozhatunk neki egy tál pitével.

Hozzávalók: (20 centis jénai tál tetejében)

2 marék liszt, 1 marék cukor, csipet só, fahéj, 1 tojás, 1 csapott kiskanál sütőpor, 1 kis pohár joghurt, 8-10 deka vaj, 1 marék darált dió, 1 marék egész dió, 1 pici alma, 1 pici szilva, pár szem szőlő, egy vaníliás cukor, maradék sűrű lekvár – ha van otthon. (A „marék” egy csapott merőkanálnak megfelelő mennyiség)

Elkészítés:

A lisztet morzsold el a puha vajjal, majd adj hozzá mindent – a felvert tojásnak csak aszőlős pite (4).JPG háromnegyedét, ugyanis a maradékkal kenegetni kell –, és keverd össze alaposan. Ha ragacsos, még egy kicsi liszttel toldd meg, de csak óvatosan, mert mint tudjuk, ha szakad és nehezen kezelhető, akkor lesz igazán finom. A kivajazott, kilisztezett jénaiba nyújtsd bele a korong alakú alapot, kend meg a lekvárral, szórd meg kevés darált dióval, majd a vékonyra szelt szilvát és almát legyező alakban helyezd körbe, illeszd be a szőlőszemeket, és egész dióval is szórd meg, majd a vaníliás cukorral és fahéjjal zárd a sort. A rácsokat a maradék tésztából sodord ki, mintha nudlit készítenél, csak nem kell feldarabolni.

szőlős pite (5).JPGKözepes lángon, előmelegített sütőben 20 perc alatt igen szép színt és alakot vesz fel, ezért ajándéknak is kiváló. Lásd fentebb.

Extra tippek: Bármilyen őszi gyümölccsel jó, csak arra ügyelj, hogy a szőlő ne tengjen túl, mert eláztatja a tésztát. Dió helyett mogyoróval és/vagy mandulával még finomabb lehet.

Boldog névnapot minden Imrének!

 

 

 

Szerző: mezsuka  2012.11.04. 12:33 2 komment

Címkék: alma szilva dió pite sütemény

töpörtyűkrém.jpgMarika néni titkon igazi reformer és zseniális séf volt. Annyira titkon, hogy még ő sem tudott róla. Gyártotta az illatos, hagyományos almás pitéket, rántotta a patisszont, amikor még bőszen a tarját klopfolták a háziasszonyok – mert húst hússal enni, az az igazi magyar virtus!!! –, és tökkel „gyöngítette” a lecsót, mert a zsigereiben érezte, hogy annak jónak kell lennie. Arról nem is beszélve, hogy kíméli az epét...

A vajas pogácsa szinte kiröppent a tepsiből, amikor a sparherdből (se légkeverés, se felső láng, se grillfunkció) előhúzta, és nem volt ideje még kihűlni sem, hiába szólt az intelem: „meleg kelt tészta nem jó a gyomornak”. Ha a gyomornak nem is, a szemnek, a szájnak jót tett a foszlós, leveles, lepkekönnyű pogácsa.

Jancsi bácsi (akit „papának” hívott az egész gimnáziumi osztály, bár a valóságban csak Évi apukája volt) kínált mellé borzasztóan rossz bort is, amit maga készített, nagy szeretettel, ám kevés szerencsével és hozzáértéssel. A rózsaszín lőrének két előnye volt: viszonylag magas alkohol- és cukortartalma, valamint az, hogy papa nem kért senkitől személyit, amikor teletöltötte a felettébb gyanús itókával a vékony falú borospoharakat. Azóta is emlegetjük „Papaborát”, ami a neve alapján görög istenek itala is lehetne...

A répasüti és a rókamáj a hűvös őszi esték eledele. Marika nénitől tanultam mindkettőt.

Rókamáj

hozzávalók 4 főre: 20 deka töpörtyű, 4 főtt tojás, 1 fej vöröshagyma, só, bors, paprika, mustár

 Se róka, se máj nincs benne, van viszont töpörtyű, hagyma és főtt tojás. A lényeg, hogy e három alapösszetevőt daráljuk le és keverjük el sóval, borssal, paprikával addig, míg az ínyünkre való nem lesz. A töpörtyű/tojás aránya 1:1, a hagyma tetszőleges, akár ki is hagyhatjuk. Én például csak akkor teszek bele, ha még aznap megesszük, mert nem szeretem a nyers hagyma ízét másod-, harmadnaposan. Mustár és paprikakrém szintén fakultatív.

Csak jóízű, ropogós, könnyű töpörtyűt használjunk! A hetek óta tárolt, hűtőízű szivacsos anyag nem alkalmas rá, de ha nincs más, akkor legalább süssünk egyet rajta, míg újra ropogós lesz, és csak aztán dugjuk a darálóba. 

Répasüti

hozzávalók 1 közepes tepsire: 1 pohár finomra reszelt sárgarépa, 1 pohár cukor, 1 pohár zsír, 1 sütőpor, citromhéj, annyi liszt, amennyit felvesz, házi barack- vagy szilvalekvár (amiben nincs zselatin)

Az összekevert alapanyagokat meggyúrjuk, majd 2 egyforma lapra nyújtjuk. Az egyiket a kizsírozott, kilisztezett tepsi aljára tesszük, megkenjük lekvárral és rátesszük a másik felét is. Közepes tűzön addig sütjük, míg a teteje szép sötétdrapp lesz. Tenyérnyi szeleteket vágva tegyük tányérra. Marika néni is így csinálta, aki mint tudjuk, zseniális szakács volt.

 

Szerző: mezsuka  2012.10.20. 13:16 5 komment

Címkék: répa édesség töpörtyű

A rebarbara az a valami, amelyről borzasztó nehéz elképzelni, hogy bármire is használható a konyhában. A zöldes-mályvaszínű, csöves szárú növény a póréhagymára hasonlít, íze viszont olyan, mint az egresé. Kellő mennyiségű cukorral és fahéjjal összefőzve egész élvezhető. Mivel szeretem a kihívásokat, néha veszek egy csokorral.

A tésztához valók: fél kiló liszt, 1 kocka margarin, 1 pohár tejföl, ½ kocka élesztő, negyed kiló cukor, 1 vaníliás cukor, 1 tojás sárgája a tésztába, a fehérje e rács kenéséhez,  ½ zacskó sütőpor, csipet só, fél citrom leve

A töltelékhez valók: fél kiló rebarbara, fél kiló eper, 20 deka cukor, vaníliás cukor, fahéj, zsemlemorzsa

Elkészítés: A tészta száraz összetevőit keverd először össze – a margarint is belemorzsolva –, majd mehet bele a tojás, a tejföl és a citromlé. A rebarbara külső rétegét húzd le, 4-5 centis darabokra vágva kevés vízzel és cukorral főzd addig, míg a villával szétnyomható. Kevés fahéjjal és vaníliás cukorral ízesítsd, de mielőtt a tepsibe fektetett tésztára kennéd, ágyazz meg neki egy vékony réteg zsemlemorzsával. Kend rá zöldes pépet – ami nem túl szép látvány – és díszítsd fel fél eprekkel. Ne tegyél rá sokat, mert eláztatja a tésztát. Egy ökölnyi félretett tésztából szépen rácsozd meg, kend rá a tojásfehérjét és már mehet is a 200 fokos sütőbe.

Kb 25 perc alatt sül meg.              

Szerző: mezsuka  2012.05.31. 09:43 Szólj hozzá!

Van az úgy, hogy kimarad valami. Élesztő a kenyértésztából, só a levesből, tojás a süteményből. Épp ez történt a bólyi túróssal is. Addig-addig vitatkoztunk a konyhában a migráció globális problematikájáról, míg minden sütemény egyik alapvetése, a tojás valahogy elfelejtődött. Már a citromreszelék is utólag került a tetejére, ami még nem okozott mélyreható szerkezeti változást a süteményben, de tojás nélkül sütni, az merő lehetetlenség!

Legalábbis eddig ezt gondoltam. Most módosítom a teóriámat. Tojás nélkül is lehet sütni, méghozzá nagyon finomat. Könnyű lesz és morzsalékos, nehezen lehet kiemelni a tepsiből, de az ízének semmi híja. A mai tojásárak mellett arról már ne is beszéljünk, mennyivel olcsóbb.

Hozzávalók: 25 deka tehéntúró, 15 deka vaj, 25 deka liszt, 2 deci tejföl, 1 deci tej, 1 citrom leve és héja, 10 deka kristálycukor, 3 vaníliás cukor, csipet só, fél zacskó sütőpor, két marék eper darabolva.

Elkészítés: Eleinte még külön tálban morzsáltam el a vajat és a lisztet, ma már a tepsiben teszem, ennyivel is kevesebbet kell mosogatni. Tehát, a morzsába belekeverem a cukor felét, a 2 vaníliás cukrot, a sütőport, a sót és jól összerázom, hogy viszonylag egyenletesen oszoljon el az alján. A túrót a tejjel, a maradék cukorral, a tejföllel elkeverem (ide jönne a tojás) és ráfolyatom a morzsára. A darabolt epret ráterítem, hogy ellepje teljesen, és az 1 zacskó vaníliás cukrot, a citromreszeléket is rászórom. Mehet a sütőbe 35 percre, 180 fokra.

A tepsi mérete kicsi, sajnos. Kb. 30x20

 

 

Szerző: mezsuka  2012.05.13. 19:46 Szólj hozzá!

Címkék: túró sütemény

Szeretek piacra járni. Nem a tömeg, a kígyózó sorok, a lökdösődő emberek, a kocsit tologató rakodómunkások miatt, de néha szívesen elbeszélgetek az árusokkal, az előttem vagy mögöttem állókkal. Olykor hasznos tanácsokat kapok sütés-főzés, savanyúságtartósítás és életvezetés tekintetében. A szokásos készletfeltöltés miatt jártam a múlt hét végén is a piacon, ahol egy recepttel is gazdagabb lettem. A kis jénaiból kanalazgató árus olyan jóízűen falatozta az akkor még ismeretlen ételt, hogy rákérdeztem, ugyan mi jót eszik. A férfi lenyelte a falatot, kézfejével megtörölte a száját, és fejét csóválva fordult felém:

„Azt hiába kérdezi, fiatalasszony" (na, már ezért megérte...), "mert a feleségem csak úgy szeret főzni, ha senki sincs a konyhában, én meg nem lábatlankodok ott körülötte. De azt meg kell hagyni, jól csinálja, mert szépen gyarapodok”. Ezzel terjedelmes hasára bökött és szégyenkezés nélkül megrezegette a jókora hústömeget.
 
Már nem is firtattam volna tovább a dolgot, mert közben mögém álltak néhányan, de ő folytatta: „Az biztos, hogy palacsintát sütött, mert láttam. Juhtúró és kapor is van benne, azt érezni, de hogy még mit kutyult bele, azt tőle kéne megkérdezni”.
 
insalata-pomodoro-e-pistacchi.jpgNekem sem kellett több, képzeletben máris kiszíneztem a hézagos  receptet. Megtoldottam a vásárlást két csokor friss kaporral, és hazarobogtam, hogy azonmód nekilássak a sütés-főzésnek. És itt jön Hűbele Balázs - a szólásból ismert hirtelen természetű ember -, aki valószínűleg különösebb megfontolás nélkül tette a dolgait, ahogy én is nekiláttam a palacsintatészta kikeverésének és a töltelék összeállításának. A hév, ami magával ragadott nem az éhség miatt volt oly nagy, inkább a kalandvágy fűtött, a kíváncsiság, mely a nagy hegymászókat keríti hatalmába, amikor már szinte a szemük előtt lebeg csúcs. Még nem látják az út végét, de tudják, hogy közel van. Ebben a túlfűtött állapotban nem jegyeztem meg pontosan semmit, de  megpróbálom rekonstruálni az eseményeket:
 
Megsütöttem 22 palacsintát. Ez biztos. Kitettem a konyhaasztalra tehéntúrót, juhtúrót, tejfölt, sajtot, tojást és a kaprot. Ez is biztos. A következő munkafázis is nyilvánvaló mindenki számára, aki ledolgozott már párszáz munkaórát a konyhában, de ha a mennyiségeket kérditek, hát bajban vagyok. A felsorolt összetevők helyes arányát homály fedi. Ennek hiányában arra biztatnék mindenkit, aki nem retten vissza egy ismeretlen kimenetelű, de kecsegtető konyhai kalandtól, vágjon bele! Reszeljen sajtot, törjön fel tojásokat, sózzon, borsozzon, kóstolgasson, és ha már jónak ígérkezik a töltelék, akkor göngyölje bele a palacsintákba. A jénait vagy a tepsit célszerű kivajazni és egy kis zsemlemorzsával meghinteni, így biztosan egészben ki tudjuk szedni a kész ételt. Tartalékoljunk egy kis tejfölt és reszelt sajtot a megrakott tepsi tetejére is, és jó forró sütőben süssük, amíg piros lesz minden oldala. Ezt persze csak akkor láthatjuk, ha üvegtálban van. A tökéletes megoldás az lenne, ha a feje tetejére fordítva, egészben pottyanna ki a megsült rakott palacsinta. Nekem nem sikerült.
 
Ha még ez után a botcsinálta recept után is hallgat rám valaki, akkor paradicsomsalátával vagy egyszerűen paradicsomkarikákkal körbebástyázva tálalja a kapros-túrós rakott palacsintát. Elég "bűnös” étel, ami a kalóriákat illeti, cserébe hidegen is elég jó.
Szerző: mezsuka  2012.05.13. 17:19 Szólj hozzá!

- De szép vekni! Neked van kenyérsütőd? – kérdi.

- Nincs – mondom.

- Hát akkor???

- Tudod, a kenyérsütéshez kell pár dolog, de gép az semmiképp.

Ezeket a kérdéseket olyan jó szándékú, ám konyhailag teljesen képzetlenek teszik fel, akik azt hiszik, hogy a pizzához ananász kell és kukorica, a húsleves pedig a kockából oldódik ki forró vízben. 

De most tényleg! Gondoljátok el, miért kellene gép egy olyan ételhez, amelyet évezredek óta készítenek a legegyszerűbb hozzávalókból és a legprimitívebb kemencékben, vagy 16 éves, kiszuperálásra váró Indesit gáztűzhelyben.

A recept pofonegyszerű.

Hozzávalók:

30 deka rozsliszt és ugyanennyi tönkölyliszt, mindkettő teljes kiőrlésű,

1 zacskó élesztőpor

2 mokkáskanál só

1 mokkáskanál őrölt kömény

1 teáskanál  szezámmag

1 teáskanál lenmag

fél marok tökmag

 

Elkészítés:

A liszteket az élesztőporral és a fűszerekkel szárazon összekevered és annyi langyos vizet adsz hozzá, míg nagyon kellemes, rugalmas tészta nem lesz belőle (kb fél liter). Ekkor még egy kicsit gyúrkodd, és tedd félre kelni.  Ha megkelt, újra gyúrd össze, majd olívaolajjal kikent őzgerinc- vagy bármilyen magas falú téglalap alakú formába nyomkodd bele. Hagyd megkelni újra a tepsiben, akkor vízzel kend meg a tetejét és a magokat szórd rá, de egy kicsit nyomkodd is bele! Előmelegített sütőben közepes lángon süsd 45-50 percig.

A kész kenyér könnyen kicsúszik a formából. Tedd rácsra és úgy hűtsd ki. Ha még langyosan vágsz egy szeletet belőle és megkened kicsiny vajjal, az valami fenomenális!

Egyébként bármivel finom, csak szokás kérdése… Én már a lecsót ilyen kis tömör kenyérrel eszem. Igaz, tunkolni nem lehet, de mire való a kanál?

Szerző: mezsuka  2012.04.16. 12:38 Szólj hozzá!

Címkék: egészség kenyér

1. A lazac karácsony óta lapul a mélyhűtőben. Akkor sok volt, most kevés lenne. Másfél tisztességes adagra való, és mi hárman vagyunk.

2. A farfalle tésztát állandóan félrerakjuk, mert vagy a közepe marad kemény (ott ahol a nyakkendő csomója van), vagy a pillangószárnyak főnek szét. Lehetetlen „al dente” elkészíteni.

3. Maradt egy csészényi bazsalikomos paradicsommártás a hétvégi tésztavacsorából. Mivel eddig sajnáltam kidobni, majd pár nap múlva dobom ki, amikor már nem sajnálom, mert megpenészedik a teteje…

Igen, ebből lett a sült lazac paradicsomos farfallekörettel! Míg a tészta főtt, olívaolajon sült a lazac. 10 perces ebéd. A befektetés és a megtérülés ideje nagyjából azonos. Tudtok ennél jobb üzletet?

Persze nincs mindig 22 deka fagyasztott lazac a háztartásban, belátom. De fél csirkemellel szerintem hasonlóan szépet alkothatunk. Lényeg, hogy mindenből kevés legyen, mert a fantázia csak akkor indul be.

Vedd fel az étlapra!

Szerző: mezsuka  2012.04.11. 06:18 2 komment

Címkék: lazac hal

Nyanyika palacsintái olyan termetesek voltak, hogy egy darab is kifogott rajtunk, ha utolsó fogásként ettük és nem csak úgy uzsonnára, ami persze gyakran megesett. A sűrű masszába sütőport is tett, a tojásokkal nem spórolt és egyáltalán nem törekedett arra, hogy vékony és áttetsző legyen a palacsinta, inkább az volt a cél, hogy minél kevesebbet kelljen a tűzhely előtt állni.

Anyu almát is reszelt a tésztaalapba, így még kiadósabbá lett egy darab palacsinta. Vesztett ugyan a könnyedségéből, de a serpenyőben piruló almaforgácsok olyan finom illatúak voltak, hogy soha senki nem panaszkodott. Nem is beszélve a belül olvadó fahéjas cukorról, mely ­– ha még forrón megtöltöttük ­– borostyánszínű levet eresztett, és kifolyt a tányérra. Mutatóujjal kiválóan lehetett tunkolni és nyalogatni, ami elég gusztustalan egy családi ebédlőasztalnál, de a kerti csap mellett a fűben vagy a dédi hintaszékében a délutáni teához eszegetve megengedhető neveletlenség volt.

Elkészítés: 2 almát reszelj meg nagylukú almareszelőn. Citrommal locsold meg, negyed órát pihentesd, majd kicsit nyomkodd ki. A palacsintatésztához fél kiló lisztet keverj el fél liter tejjel, 3 tojássárgájával, egy csipet sóval és fél zacskó sütőporral vagy élesztővel. Ha túl sűrű, buborékos vízzel hígítsd! Egyesítsd a reszelt almával, egy-két vaníliás cukorral és a felvert tojáshabbal. Langyos helyen körülbelül fél-, háromnegyed óráig pihentesd. Ha a teteje bugyborékolni kezd, forrósítsd fel a palacsintasütőt és minden adag sütéséhez kend ki egy leheletnyi olajjal. Ha beleöntötted az evőkanálnyi masszát a serpenyőbe, vedd le a lángot, és úgy süsd szép rózsaszínre. Nem ragad le, nem mállik szét, egy falapáttal könnyen megfordítható. A megadott adagból 8-10 darab szép vaskos palacsintát süthetsz, melyeket még melegen szórj meg fahéjas porcukorral és négyrét hajtva tedd tányérra. Másnapra is marad…

Iszonyúan hizlal, és ugyanannyira finom...

 

Szerző: mezsuka  2012.01.18. 17:56 Szólj hozzá!

Címkék: édes palacsinta

Tudjátok miért hókifli? Mert úgy hull rá a porcukor, mint a legszebb téli havazásban a lassú esésű, könnyű pihék az orrodra.
Még esik, de ahogy elnézem, nem sokáig. Itt benn pedig a legjobb, ha sütök, és nem csak a termosztát hőszabályzóját tekerem egyre feljebb.  A gázszámla így is, úgy magas, akkor már legyen gesztenyeillatú a lakás, ne csak meleg.

Hozzávalók:
20 deka liszt, 10 deka vaj, 3 tojás sárgája, csipet só, egy tégla gesztenyemassza, kis csésze porcukor, 1 tacskó vaníliás cukor

Elkészítés:
A liszttel elmorzsolt langyos vajat sózd meg és a tojások sárgájával gyúrd tésztává. Ha kevésnek bizonyul a tojássárgája, egy picit a fehérjéből is hozzá lehet adni. A tésztából formázz 20 kis golyót és hűtsd be egy éjszakára. Másnap a golyókat lapítsd kis méretű söralátétnyi korongokká és nagyon sok gesztenyemasszát tegyél beléjük, majd hajtsd rá a másik oldalt, és a széleit is nyomkodd le villával. Ha elég ügyes vagy, az egész adagot (egy tégla) elnyeli a húsz kifli. Nem kell aggódni, nem fog kifolyni, mert a gesztenye szilárd marad sütéskor is. Gyorsan kell dolgozni, hogy a tészta még szinte hideg legyen, amikor az előmelegített (kb 200 fokos) sütőbe teszed, mert akkor sül meg szépen. Elég, ha az alja pici színt kap, már ki is lehet venni, a teteje maradjon szinte sületlen.
A porcukrot keverd el vaníliás cukorral és még azon melegében forgasd meg benne a kiflinek becézett, de inkább félholdra hasonlító sütiket.
Napokig ugyanazt a minőséget hozza, a vajnak köszönhetően. Nem diétás, nem egészséges, de nagyon finom.
 
Utóirat: Hókiflit tojás nélkül és vaj helyett zsírral is lehet készíteni. Ezzel viszont könnyebb dolgozni, szerintem finomabb, és a végeredmény is „könnyebb”. De ne áltasd magad, ha számolod a kalóriákat, mert nem sokkal.
 

Szerző: mezsuka  2012.01.18. 10:56 Szólj hozzá!

mézes tallér (1).JPGA mézes tallér átmenet a mézeskalács és a puszedli között.  Mindkettőtől megkülönbözteti az a tény, hogy 20 perc alatt elkészül, és nem kell gyúrni. A nyújtódeszka és a sodrófa mellőzése azért is nagy előny, mert lesz épp elég mosogatnivalónk az ünnepek alatt! Persze nem helyettesíti sem a bejglit, sem a zserbót, de jól mutat köztük az asztalon. Anyu télen-nyáron csinálta, ha kedve szottyant, nem bánta, ha a júliusi melegben lesz fahéjillatú a lakás, és mi sem. Reggel kakaóval, este forralt borral, de minimum rumos teával az igazi.

Hozzávalók: 25 deka rétesliszt, 1 deci olaj, 4 evőkanál méz, 4 evőkanál kristálycukor, 2 tojás, 1 csipet só, 1 teáskanál fahéj,1 teáskanál kakaópor, 1 kiskanál sütőpor, annyi tej, amennyitől olyan lesz az állaga és a színe, mint a nedves tengeri homoknak.

Elkészítés

Mindent összekeverünk, és akárcsak a homokozóban – háromévesen –, olyan jól érezzük magunkat. Tortaforma most nem kell, csak egy nagy kanál, amivel a tepsibe halmozzuk a vizes homokra emlékeztető anyagot, szabályosan, kb. 3 centire egymástól és közepükbe egy-egy egész diót dugunk. A masszakupacok a közepes lángon eldeformálódnak és összefolynak a szomszédjaikkal, de a határvonal jól kivehetően megmarad, és amikor készre sülnek, könnyedén elválaszthatjuk őket egymástól. Figyelem, a mézes tészta nagyon hamar megsül, ne veszítsük szem elől, mert pár másodperc alatt is képes odaégni.

A tallérokat még langyosan szedjük ki, mert ha megdermednek, könnyen törnek.

 

 

 

 

Szerző: mezsuka  2011.12.22. 09:50 Szólj hozzá! · 2 trackback

Címkék: édes mézes

Légynek sem ártó, vegetáriánus fogásnak látszik. Persze, ha jobban szemügyre vesszük, kikandikál belőle egy kis szalonnapörc és néhány kolbászkarika is. Nem beszélve a bogyiszlói olyan rejtett értékeiről, mint az emberi szervezet minden zugán végigvonuló csípésről. Semmilyen más paprikából nem jó, csak a magyar fajta, nem túl vizes-húsos, színes, vegyes lecsópaprikából, ami még akkor is kiváló, ha már kissé összeráncolódik a bőre. Mert a jó magyar paprika nem rohad, nem válik folyóssá az állás során, mint kaliforniai rokona, hanem szikkad, mumifikálódik, akár egér a komódfiókban.

Lecsórecept közzétételével nem rontanám a renomémat, de egy-két tippet mégis adnék a megcsontosodott konyhai „munkásoknak” is, akik hajlandóak valami újat tanulni.

1. Mindenek előtt, a szaft akkor lesz elég tartalmas, ha a hagyma mennyisége legalább fele – természetesen kilóban értve – a paprikáénak...

2. ha a szalonnazsíron szinte pépessé pároljuk az apróra vágott hagymát, ha a paradicsom héját lehúzzuk, és kis darabokra vágjuk...

3. ha nem hiszünk a szakácskönyveknek, mely szerint a paradicsomot csak a végén kell beletenni...

4. és ha nem adunk egy csepp vizet sem a lecsóhoz, ez alapszabály, legalábbis mifelénk.

5. Ami a fűszerezést illeti:  „fűízűtől” csípősön át a méregerősig széles a skála, úgysem lehet igazságot tenni. De ha van rá mód, készüljön két lábosban a lecsó, kétfajta paprikából, és akkor mindenki ízlése, tűrőképessége függvényében merhet a kétféle lecsóból az előbb felsorolt skála bármely fokán megállva.

Elkészítés:

A lecsós palacsinta tésztája épp úgy készül, mint minden más palacsinta, természetesen cukrot nem teszünk bele, csak egy csipet sót. A vékonyság nem létkérdés, lehetnek kicsit vaskosabbak is. A lecsót nem kell teljesen megfőzni, épp csak egy kis leve jöjjön ki a paprikának, és már tölthetjük, göngyölhetjük a sűrűjét a palacsintába, és rakhatjuk a kikent, kiprézlizett tepsibe, jénaiba. A megmaradó szaftot tejföllel elkeverjük, ráöntjük a tetejére. Reszelt sajtot is tehetünk rá ízfokozás céljából, vagy pusztán az esztétikai élmény kedvéért. A tepsit előmelegített sütőbe dugjuk, és anélkül, hogy lefednénk, pirosra sütjük. Minden hozzávaló szinte kész, tehát nem igényel hosszú sütést, de lényeges, hogy ha kivesszük a sütőből, ne tálaljuk rögtön. Ha már langyosodik, kiválóan kockára lehet vágni, és tányérra helyezni. Ha göngyöljük, gyönyörű magyar cannelloni, ha rétegezzük, magyaros lasagne lesz az eredmény. Kenyér nem kell hozzá, mert a szaftot a tészta felszívja.

Lehet két tepsiben sütni, édes paprikából és bogyiszlóiból. Így sok fölösleges szemrehányásnak elejét lehet venni és abban mindenki egyet ért, hogy utólag „erősíteni” a lecsót nem lehetséges, az erejét elvenni még kevésbé. Bátyó - akitől az ötlet származik - újító kedvvel látott a főzéshez, ezért olykor még darált dióval is meghintette. Aki elég bátor, akár ezt is kipróbálhatja.

 

 

 

Szerző: mezsuka  2011.12.22. 09:19 Szólj hozzá!

 

eco-natale_1.jpgDecember 1.

Na, idén rendesen felkészülök a Karácsonyra. Nem lesz rohanás, kapkodás, idegeskedés, veszekedés, tolongás a tömegben aranyvasárnap, nem dolgozom magam halálra, és pokolba a hagyományos vacsorákkal! Ez alkalommal nem állok sorba halért, hanem hidegtállal becsüljük meg egymást és az ünnepet. Ugye, milyen jó lesz, gyerekek?! Elvégre tudjuk, hogy nem az a fontos, mármint a nagy felhajtás. A lényeg, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Nem igaz? Idén minden másképp lesz. Punktum.

December 10.

Van még idő. Tavaly ilyenkor még semmit sem vettem meg, mégis minden ott volt a fa alatt. Két hét alatt annyi minden történhet, például akad valami alkalmi vétel. Nem kell elkapkodni, összevásárolni minden vackot, csak hogy a szorongásomat legyőzzem. Szép komótosan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A hét közepén összeírom a listát, és néhány nap alatt mindent beszerzek. Aggódni nem kell, választék van bőven. És két egész hét…

December 17.

Azért ezt nem gondoltam volna. Hogy egy nyavalyás középbarna, hosszúszárú négy centis sarkú női csizmát ne lehessen kapni 39 és feles méretben!? Ez hihetetlen! És még azt mondják, hogy ez Európa! Hát, hol élünk? A múlt században? A negyvenedik boltból jövök ki. Kész, feladom. Veszek egy félhosszú szárú medvebarna velúrcsizmát. Az ugyanis van. Negyvenes. Nem baj, majd vastag zoknit húz bele a lány. Úgyse öltözik föl soha rendesen. Vagy még tegyek egy utolsó próbát? Az kizárt. Minden porcikám sajog és kapar a torkom.

December 19.

Vis major. Ez az influenza nem volt betervezve. Harminckilenc fokos lázzal nem lehet a boltokat járni. Megjegyzem, ti is csinálhatnátok valamit! Mindig rám szakad az összes feladat, ideje, hogy kivegyétek a részeteket a megpróbáltatásokból. Igen, én minden évben ezt csinálom, és a halért is sorba állok a dermesztően hideg utcán, amikor csak a mögöttem álló meleg lehelete tartja bennem a lelket. Most akartok halászlét enni, vagy valami ócska, íztelen hidegtállal csapjuk el a gyomrunkat?! A bejglit megrendeltem, azt nem kell sütnötök, de egy kis zserbót még összedobhatnátok, majd én mondom, hogy kell. A nagypapáéknak még nem vettem semmit, és ötletem sincs. Mindent nekem kell kitalálnom!?

December 22.

Ez neked fa? Ez a csálé, fakózöld kis korcs? Ennél csúnyábbat nem lehetett kapni a piacon? Persze, terád mindent rád lehet sózni, a mandarin fele is penészes, csak már nem akartam mondani tegnap, mert láttam, hogy húztad a szád, amikor még datolyáért is vissza akartalak küldeni. Persze, hogy ideges vagyok, itt fekszem napok óta tétlenül, és majd megőrülök, mert ha én nem csinálok meg valamit, akkor hiába várom, hogy más megcsinálja helyettem. Tudom, hogy te is kimerült vagy, de elhiheted, hogy én sem hobbiból lettem beteg. Még mindig lázam van, és ha így folytatod, a vérnyomásom is felszökik. Istenem, mikor lesz már egyszer egy békés, nyugodt Karácsonyunk?

December 23.

Szerintem ez a Karácsony el van átkozva. Mondtam, hogy szedd a C-vitamint, és öltözz fel rendesen, de neked hiába beszél az ember. Még jó, hogy már csak hőemelkedésem van, legalább ki tudok menni a piacra. Viccelsz?! A gyereket küldjem el halért, amikor egy kockás füzetet sem tud magának kérni az papírboltban? A te gyereked is, nem csak az enyém! Ha-ha-ha! Vagdalkozz csak, azt nagyon jól tudsz!

December 24.

„Mennyből az angyal”… Nem is olyan ronda ez a kis fa. Olyan bájosan felemás. Értem én, hogy nem volt szíved megcsonkolni csak azért, hogy szimmetrikus legyen, úgyis alig van ága. Dehogy bánom, hogy megvetted, ha te nem hozod el, még most is ott van a standon, és holnap kidobják tüzelőnek. A halászlé viszont egészen rendkívüli! Kár lett volna kihagyni, ugye? Jó, a zserbó nyers maradt belül, de elsőnek az se rossz, majd legközelebb jobban megy. Hogy jövőre nem csinálunk ekkora felhajtást? És nem veszünk egymásnak ajándékot? És időben beszerzünk mindent? Hát persze, jövőre. Nem kapkodunk, nem rohanunk, nem idegeskedünk…

Szerző: mezsuka  2011.12.21. 20:20 Szólj hozzá!

Címkék: egytálétel

süti beállítások módosítása