Hiába vártam a nyarat, a meleget, átkoztam a fagyot, a havat, a csúszós utakat és a fűtetlen villamosokat, ez a kánikula már a legmegveszekedettebb napimádókat és kifejezetten forróvérűeket is próbára teszi, nem hogy engem. Nincs enyhülés, csak a zuhany alatt, a konyhában olvadozik a műanyag vízvető csík, a gumikesztyű, és a kávé is csak jéggel élvezhető. A blúzom kivágásába becsusszanó jégkockát sem kapom ki visítva, csak szép lassan, kéjes sóhajok közepette: „De finom hideg!”. Azért olykor-olykor, ha a tűzhely környékére tévedek, még átfut az agyamon: „Jól esne egy kis petrezselymes krumpli rántott hússal meg uborkasalátával!”, ám még mielőtt begyújtanám a gázlángot, már meg is gondolom magam. „Majd holnap, vagy éjszaka, amikor már csak 28 fok lesz:” Aztán hajnali fél ötkor, amikor a madarak már javában csicseregnek, és a nap is kezd besütni, megjön az ihlet: tésztasaláta hidegen.  Igaz, a tésztát mindenképp meg kell főzni, de azt a 15 percet még én is kibírom, ez az étel pedig napokig eltartható a hűtőben. Arról nem is beszélve, minél többször eszem belőle, annál többször állhatok a hűtőajtóba, és élvezhetem a rám áramló hűvös levegőt.

Hozzávalók: (6 adaghoz) fél kiló olasz tészta, ha lehet, valami különleges formájú vagy színű (fusilli, penne, conchiglie, farfalle, harminc deka koktélparadicsom, harminc deka mozzarella sajt, tíz deka olajbogyó, só, bors, oregano, kevés citromlé és, 5-6 evőkanál olívaolaj

A kifőtt tésztát a szűrőben hagyom kihűlni, de néha megforgatom, hogy ne ragadjon össze. Minden olasz tészta zacskóján szerepel, hogy hány perc főzést igényel, ezt szigorúan tartsd be, még akkor is, ha úgy ítélnéd meg, túl kemény maradt. A többi hozzávalóval együtt is dagad még, és puhul is. A paradicsomokat vágjd félbe, a mozzarella sajtot hasonló nagyságú darabokra, a kimagozott olajbogyót egészben keverd hozzá, öntözd meg olívaolajjal, kevés citromlével, szórd meg sóval, borssal, oreganoval, és rakd hűtőbe legalább két órára.

Tovább lehet gazdagítani tonhalkonzervvel vagy sovány sonkadarabokkal, kapribogyóval és articsókával, csípős, ecetes fefferoni paprikával, naponszárított olajos paradicsommal, fokhagymával, petrezselyemmel. De a sült padlizsán és paprika is belevaló! Lényeg, hogy friss zöldséget ne nagyon tegyél hozzá, mert levet ereszt, és már másnap szottyos lesz. Lehangoló látvány a tál alján összegyűlt zavaros lé, és a fonnyadt zöldség íze sem túl jó. A koktélparadicsomot is csak akkor helyettesítsük magyar paradicsommal, ha nagyon finom érett, de kemény, és a salátát még aznap megesszük. A póré- vagy újhagymát is csak friss fogyasztásnál ajánlom belekeverni, egyébként tányéron add hozzá. Ugyanez vonatkozik a reszelt parmezánra is: ha szeretnéd a tésztasalátát még ízesebbé tenni, csak a tányéron szórd rá. Nagyszerű kánikulai étel, igaz, nem a legolcsóbb. De a gázzal vagy a villannyal mindenképpen spórolsz, mert csak a tészta főzéséhez használod. Mégis egy fél tucat ember ehet belőle.

                                                                                                           

 

 

Szerző: mezsuka  2010.07.01. 12:35 Szólj hozzá!

Címkék: saláta paradicsom tészta mozzarella

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr912122941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása