Akár böjtöl az ember, akár nem, néha jólesik húsmentes napokat tartani. Vannak persze, akik tiltakoznak, főleg a család férfi tagjai, szerintük ugyanis semmi sem laktat úgy, mint a hús, és minden egyéb pótszer vagy büdös, vagy puffaszt. Ami igaz az igaz: a bab, a lencse, vagy a hús hamisítására szolgáló szója hírhedt puffasztó, és nem ajánlatos több napon át egymás közt váltogatva enni őket, mert még a tavaszhozó böjti szelek fuvallatát is képesek túlszárnyalni egy-egy nemkívánatos mellékhatásukkal.

Itt van viszont a rizs. Nem puffaszt, nem büdös, és laktat. Igaz, nem fogyaszt, de a böjti étrend alapeleme lehet, és nagyon sok változatban elkészíthető, édesen és sósan is. A gombás-zöldséges rizottóra még vendéget is hívhatunk, olyan mutatós a répakockák sárgájával, gombaszeletek ernyőcskéjével és a petrezselyem illatával feldobott egytálétel. Ha a reformétkezésben még járatlanok vagyunk, de van hajlandóságunk az új dolgok kipróbálására, készítsük barna rizsből!

Hozzávalók 4-5 személyre: 20 deka barna rizs, 30 deka friss gomba, 1 szál karotta-répa, egy csokor petrezselyem, egy közepes fej vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, kevés olaj, só, bors

Elkészítés:

A barna rizs főzéséhez nem elég a szokásos idő. A rizst kétszeresének megfelelő vízzel tegyük fel főni, és nagyon lassú tűzön hagyjuk puhulni 20 percig. Ha teljesen elfőtte a vizet, tegyünk még hozzá egy decit! Ekkor zárjuk el a lapot, és tekerjük konyharuhába, törülközőbe, sísapkába vagy usankába, lényeg az, hogy minél melegebben maradjon, amíg mi a zöldséggel babrálunk.

Vegyünk egy akkora lábost, amibe majd a rizs is belefér, fonnyasszuk meg benne az apróra vágott hagymát kevés olajon, majd adjuk hozzá a kis kockára vágott répát és a valamivel nagyobb szeletekre aprított gombát. Fűszerezzük ízlés szerint sóval, borssal, és addig pároljuk, míg a répa megpuhul. A gombának mindegy, nem lehet túlfőzni, egy idő után már nem puhul tovább. Ha túl sok leve lenne, ami attól függ, mennyire volt vizes a gomba, fedő nélkül párologtassuk néhány percig, hogy csak kevés lé maradjon a lábos alján. Most jött el a pillanat, hogy a bebugyolált rizst kiszabadítsuk fogságából! Ha mindent jól csináltunk, a rizs ledobta magáról a háncsot, ezáltal világosabb színt öltött, és persze meg is puhult. A zöldséges lábosba borítjuk, óvatosan összekeverjük, hozzáadjuk az összetört fokhagymagerezdet, majd újra lefedjük, bebugyoláljuk, és a saláta után nézünk.

Fél kiló savanyú káposztát és kábé tíz centi póréhagymát apróra vágunk. Ha van csemege uborkánk, abból is apríthatunk bele, csak a színe kedvéért. Zsírszegény tejföllel elkeverjük, és szép tálba tesszük, hogy a saláta keresetlenségét valahogy ellensúlyozzuk. Sózni, fűszerezni biztosan nem kell. Nincs más hátra, mint asztalra tenni a kész ételt, de ne feledkezzünk el a petrezselyemről! Illata, színe nélkülözhetetlen, és talán feledteti a bácskai rizses hús emlékét az asztalfőn duzzogó emberrel is. Azért ne szedjünk belőle kétszer annyit, mintha hús is lenne benne, mert kalóriának ez sincs híján, és ha böjtölünk, a dugig evéstől is tartózkodni kell! Sódarról, csülökről csak álmodozni szabad, de vigasztaljon minket a tudat, hogy már csak néhány nap, és ott gőzölög az asztalon a húsvéti sonka!