Pogácsát gyártasz, pedig semmi kedved hozzá. Inkább felraknád a lábad a fotel karfájára, és néznéd a Paprikán Nigellát, amint a konyhában jön-megy, nyalogatja a fakanalat, és kóstolgatja a nyers tészát vagy csak úgy tesz-vesz gondtalanul, kedélyesen. Aztán persze megjönne az étvágyad, és kivánszorognál legalább a nutellás üvegig, hogy egy kiskanál boldogságot magadhoz vegyél, na de a pogácsa!!! Annak neki kell veselkedni. Lisztes lesz az egész konyha, megtelik a mosogató, a tepsiket el kell mosni, és a fárasztó pepecselés után a pogik borzasztó hamar eltűnnek. Persze nem nyomtalanul – sajnos… 

És aztán mégis, és mindennek ellenére nekilátsz. Mert egy balul sikerült kacsaebéd egyetlen még használható maradéka, a krumplipüré ott szomorkodik a tűzhelyen. Az se lett valami jó, épp csak ehető. Holnapra viszont végképp használhatatlanná dermed, és a kutyának sem kell. Téged pedig nem úgy neveltek, hogy kidobd az ételt, ami még jó valamire, akármire. (Mint a kuka tetejére kitett, repedezett bőrű, viseletes mokaszint, amit reggel, még a kukásautó csörömpölése előtt visszalopsz a cipős szekrénybe.)

Kényszeredetten beleütsz egy tojást a lábosba, pár kanál lisztet keversz hozzá, sót, cukrot és egy fél pohár joghurtot, amit még a hét elején bontottál meg. És még mielőtt összeáll tésztává, eszedbe jut, hogy nem ártana bele egy kis sütőporos élesztő. Meglepően jó az anyag lesz belőle: könnyen kezelhető és sima. Alig fél órát kel a radiátoron és szinte lufivá dagad. Már-már felvillanyoz a siker, de még ott van a nyújtás és a szaggatás, ami újra lelomboz. Mert ott maradnak a pogácsaformáról leeső maradékok és lehet kezdeni újragyúrni, szaggatni. Két kézzel szétlapogatod a szinte folyós tésztát, megkened még egy tojással, almareszelőn – úgy szaporább – ráreszelsz egy kis sajtot és a nagykéssel elkezded felkockázni. Így nincs maradék, nem ragad a nyújtófára, a szaggatóra a tészta, és még azt is elmondhatod, hogy formabontó szakács vagy. 15 perc alatt megsül a forró sütőben. Kívül ropog, belül lágy. Ez egy ilyen vasárnap. Szomorú. De a pogácsa tökéletes.