Tudjátok miért hókifli? Mert úgy hull rá a porcukor, mint a legszebb téli havazásban a lassú esésű, könnyű pihék az orrodra.
Még esik, de ahogy elnézem, nem sokáig. Itt benn pedig a legjobb, ha sütök, és nem csak a termosztát hőszabályzóját tekerem egyre feljebb.  A gázszámla így is, úgy magas, akkor már legyen gesztenyeillatú a lakás, ne csak meleg.

Hozzávalók:
20 deka liszt, 10 deka vaj, 3 tojás sárgája, csipet só, egy tégla gesztenyemassza, kis csésze porcukor, 1 tacskó vaníliás cukor

Elkészítés:
A liszttel elmorzsolt langyos vajat sózd meg és a tojások sárgájával gyúrd tésztává. Ha kevésnek bizonyul a tojássárgája, egy picit a fehérjéből is hozzá lehet adni. A tésztából formázz 20 kis golyót és hűtsd be egy éjszakára. Másnap a golyókat lapítsd kis méretű söralátétnyi korongokká és nagyon sok gesztenyemasszát tegyél beléjük, majd hajtsd rá a másik oldalt, és a széleit is nyomkodd le villával. Ha elég ügyes vagy, az egész adagot (egy tégla) elnyeli a húsz kifli. Nem kell aggódni, nem fog kifolyni, mert a gesztenye szilárd marad sütéskor is. Gyorsan kell dolgozni, hogy a tészta még szinte hideg legyen, amikor az előmelegített (kb 200 fokos) sütőbe teszed, mert akkor sül meg szépen. Elég, ha az alja pici színt kap, már ki is lehet venni, a teteje maradjon szinte sületlen.
A porcukrot keverd el vaníliás cukorral és még azon melegében forgasd meg benne a kiflinek becézett, de inkább félholdra hasonlító sütiket.
Napokig ugyanazt a minőséget hozza, a vajnak köszönhetően. Nem diétás, nem egészséges, de nagyon finom.
 
Utóirat: Hókiflit tojás nélkül és vaj helyett zsírral is lehet készíteni. Ezzel viszont könnyebb dolgozni, szerintem finomabb, és a végeredmény is „könnyebb”. De ne áltasd magad, ha számolod a kalóriákat, mert nem sokkal.