A leves nemcsak gasztronómia, de művészet is. Kristálytiszta húslét csak nagyon gondos főzéssel, igazi érzékkel és pontosan lehet készíteni. Nem lehet megspórolni sem az időt, sem a fáradságot. Persze nem minden leves igényel ekkora odafigyelést, szerencsére. (Hacsak nem vagyunk Majmunkák, arra várva, hogy be-be toppanó hűtlen-hűséges Szindbádunknak a legjavunkat adjuk, bizony kompromisszumokat kötünk, ezért mirelithez, neadjisten, konzervhez folyamodunk.)
Hozzávalók 6 tányér leveshez:
60 deka vöröshagyma, 5 deka vaj, 2 evőkanál olaj,
Az olajat a vajjal felolvasztjuk egy lábosban, és hozzáadjuk a felszeletelt vöröshagymát. Párolgatjuk, kavargatjuk, míg megfonnyad, majd belekeverjük az ízesítőket és a fűszereket is. (Ha nincs provance-i fűszerkeverékünk, fehérborssal, petrezselyemmel és kakukkfűvel hasonló hatást érhetünk el.) A lisztet is beleszórjuk, kicsit megkeverjük, hogy ne csomósodjon össze, és felengedjük a víz felével. Felforraljuk, és újabb 5-6 percig főzzük a levet. Ha lehúztuk a tűzről, adjuk hozzá a maradék vizet, és turmixoljuk össze. Hagymakrém-levesünkből már csak a tejszín és a citromlé hiányzik. De tilos tovább forralni.
A nagyon apróra vágott uborkát és sajtot egy tálkában az asztal közepére tegyük, hogy mindenki ízlése és kapacitása szerint szórhasson belőle a tányérjára. A kockázott sajt óriási előnye, hogy nem válik „rágógumivá” a forró levestől, csak kellőképpen meglágyul. Ha még franciásabban akarjuk elkészíteni, póréhagymát használjunk! Pirítósunk lehet sajtos toast, vastag szelet fehér kenyér vagy rozskenyér is. Mindenféleképp finom.