Nekem a télről mindig az oroszok jutnak eszembe. Na, meg drága Ludmilla, aki legalább negyven éve él Magyarországon, de még mindig ugyanolyan szlávosan gurgulázva töri magyart és keveri a tárgyas/alanyi ragozást, mintha csak néhány hónapja lenne nálunk… És felbukkan az egykori kötelező ünnepek hangulata: a „bunkócska”, az amúri partizánok dala és a rőzselángot imitáló villanykandalló az általános iskola dísztermében. És persze a szamovár. Na meg az usanka, a marozsenoje (fagylalt), Csicsikov a Holt lelkekből, aki üzleti céllal végigette egész Oroszországot, és persze az Omega nagy slágere Lénáról és Dimitrijről. Vodka és teaillatú oroszság, ahol teljes békében él egymás mellett az arisztokratikus piros kaviár, az olcsó tőkehalmáj-konzerv és a jó kis ízes, húsos pirog. Persze ez csak nosztalgia. A közértekből rég eltűnt az orosz kaviár, a pezsgő és a két ostya közé szorított zsíros vaníliajégkrém is. Pirogot persze süthetnénk, de ki merészel manapság – a makrobiotikus és natúrtáplálékok fénykorában – előhozakodni a finomliszttel, a sertéshússal és az olajban sütéssel?

És eszembe jutnak még a levesek is. Mert ebben a műfajban az oroszok felülmúlhatatlanok. Mindenből képesek levest csinálni: uborkából, káposztából, céklából, krumpliból. Hússal, hús nélkül, de mindenképpen tejföllel. Ludocskából megpróbáltam kiszedni a majonézes-rizses tonhalsaláta receptjét, de valahogy elvesztünk a részletekben, az élet egyéb fontos dolgai felé kalandoztunk, így a tonhalsaláta elkészítését sosem beszéltük meg. Evvel a recepttel Ludmillának üzenek, akinek olyan meleg, tarka a lelke, akárcsak a sokféle ízből, színből álló szoljankaleves.

Hozzávalók sok személyre:

egy kiló hús vegyesen (marha, sertés, birka, esetleg szárnyas), 2 liter húsleves (esetleg leveskocka), 20 deka füstölt tarja, 4 pár virsli, fél kiló vöröshagyma, egy kiló leveszöldség, 20 deka csemege uborka, 4 kis doboz sűrített paradicsom, olajbogyó, kapribogyó, olaj, babérlevél, kapor, petrezselyem, só, bors, citrom, tejföl

Elkészítés:

A húsokat két liter vízben leveszöldséggel és fűszerekkel puhára főzzük. Amíg hűl, egy másik nagy lábosban olajon megpároljuk az apróra vágott hagymát, beletesszük a paradicsomsűrítményt és felengedjük a levessel. A húst és a főtt zöldségeket apróra vágjuk, majd visszatesszük a lébe. Hozzáadjuk a karikára vágott virslit, a felaprózott uborkát, a kapri-és olajbogyókat, és az egészet még 4-5 percig forraljuk. A citromot tálaláskor tegyük a lábosba, felét hajszálvékony karikára vágva, a másik felét belepréselve. A tejföl csak a tányéron kerüljön bele. Az eredeti szoljanka-receptek vesével és vadhússal operálnak, a leveszöldséget viszont nem teszik bele. A lényeg, hogy alapja a sokféleség, meghatározó íze édes-savanyú, színe mélypiros, akár egy jó gulyásé, és szinte mindent lehet beletenni, ami nem fosztja meg szoljankaságától. Többször melegíthető, íze csak érik, gazdagodik, sűrűsödik.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: mezsuka  2010.11.18. 06:59 Szólj hozzá!

Címkék: leves orosz

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr512456382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása