Idén nem késtem el a betakarítással. Az „éppen jó” zöld levelek harmatosak, kesernyések, csípősek. Ahogy annak lennie kell, ha bazsalikomról van szó. Cserépben nevelt, kerti bazsalikomról, amit hurcolásztam a Nap után haladva, mert a dió- és a mandulafa délután kettő után már árnyékot vetett rá. Az pedig nem szereti. Tegnap még az ablakot díszítette, ma már csavaros tetejű ibrikekben zöldell. A mi kis házi pestónk nem méregzöld, nem tartósított, igaz nem is áll el időtlen időkig.  Van benne dió, fenyőmag, olívaolaj, fokhagyma és parmezán (frissen reszelt, nem dobozban aszalt fűrészpor). És mint minden igazán finom étel: szép is, jó is. Nem kell hozzá nagy eszköztár, se rutin, csak rúdmixer, diódaráló és citromreszelő.

Az olajjal együtt aprítom a bazsalikomleveleket és a fokhagymát, citromreszelőn a parmezánt, kézi diódarálón a fenyőmagot és a diót. Az arányok kész rejtély. Szerintem senki sem tudja, de ha engem kérdezel, csináld érzéssel! És persze az eszedre is hallgass, mert nem diókrémet és nem sajtmártást készítesz…. Amikor a bazsalikom már pépes, úgyis látni fogod, mennyit kíván a többi hozzávalóból. Ha mégsem, vegyél egy falat friss fehér kenyérbelet és kóstolgasd!