Szép, akár az ősz utolsó gyümölcsének és a tél első termésének találkozása a konyhaasztalon.  Lírai felhang után a prózai valóság: A szilva már az utolsókat rúgja – löttyedt vagy töpörödött, legrosszabb esetben aszott –, a gesztenyemasszát pedig muszáj felhasználni, mert tavaly karácsony óta bujkál a fagyasztóláda mélyén.Vidítsuk fel a szomorú vasárnap estét egy koraőszillatú pitével! 

Hozzávalók

tészta: 30 deka liszt, 15 deka vaj, fél citrom leve, 1 púpozott mokkáskanál sütőpor, egy csipet só, 3 púpozott kanál cukor, 1 tojás, 1,5 deci tejföl

töltelék:  fél kiló szilva, barnacukor, fahéj, gesztenyemassza, kalács- vagy zsemlemorzsa

Az elkészítés pofonegyszerű. A lisztet a vajjal morzsold el, majd adj hozzá minden mást. Eleinte kevergesd, kavargasd, majd kézzel gyúrogasd, míg ha csak patchwork-ként is, de összeálló tésztát sikerül nyújtani. Nem árt tudni, hogy minél nehezebb dolgozni vele, annál finomabb a végeredmény. A sok liszt ugyanis, amitől könnyen formálható, csak fojtóssá, tömörré teszi a süteményt. A cipószerűséget felezd meg, bélelj ki vele egy kisebb fajta tepsit. Morzsold rá a gesztenyemasszát és hintsd meg morzsával, így lesz, ami felszívja a szilva levét, és nem ázik el a tészta (nem lesz „szalonnás”, ahogy konyhai szaknyelven mondják). A felezett, magozott szilvákat forgasd egyenként fahéjas barnacukorba és héjával lefelé terítsd be a tepsit. Ekkor már csak a második réteg patchwork-tésztával kell beterítened és mehet a tepsibe. Mint minden pitét, ezt is közepes hőmérsékleten süsd, 30-35 percig.

Utóirat:

Ha fele részben réteslisztet, felerészben finomat használsz, omlósabb lesz a tészta. A sütőbe dugás előtt a tetejét csak akkor kend be tojással, ha nem akarod porcukrozni, különben a pihekönnyű cukorréteg leszánkázik róla és az első falatnál az orrodban köt ki, nem a szádban. Persze, úgy se rossz…