Nem kell megijedni! A cím csak szóvicc, és onnan ered, hogy az olaszok „maiale di mare”-nak, azaz a tenger disznajának nevezik a nagytestű tonhalat. Lássuk be, nem tartozik a sós vizek legnemesebb lakói közé, mint például a kardhal vagy a királyrák. Itthon leginkább mélyhűtve, nagy tömbökben, szeletekben, konyhakészen kapható vagy konzerv formájában: salátának elkészítve főtt, fejtett babbal, hagymával, kukoricával, olajbogyóval variálják, de egyszerű sós lében vagy olívaolajban is elteszik. A jobb minőségű, és persze drágább konzervekben haltörzsdarabok vannak, az olcsóbbakban inkább morzsalék, de ízre ezek sem rosszabbak. Salátába az előbbi, a mi pástétomunkba viszont a pépszerű állag is tökéletesen megfelel. Sőt, kevesebb a dolgunk, mert nem kell villával összetörni a szép, rózsaszín tömböket, hanem csak egyszerűen leszűrni az olajat vagy sós levet, tálkába tenni a tonhalat, és összekeverni az ízesítőkel. A „tonno”-t még a halat nem túlságosan kedvelők is szívesen megeszik, mert nincs tipikusan halszaga-íze, finnyáséknál a karácsonyi rántott pontyot is helyettesítheti. Másik nagy előnye, hogy szálkái inkább csontnak tűnnek, mint szálkának, olyan nagyok, tehát nem akadnak a torkunkon, de a konzervben még ezekkel sem találkozunk.
4 személyre:
A nem teljesen kinyitott konzervfedőt rászorítjuk a tonhalra, és a fölöslegesnek ítélt olajmennyiséget leöntjük, kipréseljük belőle. Kicsit azért hagyjunk rajta, így simább és könnyebb lesz a pástétomunk. A konzervdobozban maradt tonhalat tálba öntjük, hozzáadjuk a majonézt, a borsot, és heves mozdulatokkal habosra keverjük. Eztán jön bele a citromlé, ízlés szerint. A friss citrom leve ízesebb, ezt javaslom, egy-két mokkáskanállal. Akinek nem elég pikáns, egy kis mustárral ízesítheti. A kimagozott olajbogyót egészen apróra vágjuk és a kapribogyóval együtt a masszához keverjük. Aki nem szereti ezeket a mediterrán húsos magokat, ecetes csemegeuborkával helyettesítheti, így is nagyon finom, persze kevésbé különleges. A pástétomot, ami inkább egy könnyű habra emlékeztet majd, hűtőbe tesszük néhány órára, és csak akkor vesszük ki, ha már az asztalnál ülünk. Tálaláshoz tegyük át tetszetős üvegtálkába, díszítsük egész bogyókkal vagy uborkaszeletekkel, és pirítóst kínáljunk mellé. Sózni általában nem kell, mert a konzerv, a kapri-olajbogyó és a majonéz is sós.
Nyárközeli időszakban a tonhalpástétomot paradicsomba is tölthetjük. Igaz, a nyár még várat magára, de ha elérkezik, a közepes méretű, nagyjából egyforma paradicsomokat tövével lefelé állítjuk egy tálkára, a felső ötödét éles késsel levágjuk, magos, leveses belét eltávolítjuk, és helyére töltjük a pástétomot. A levágott „kupakokat” visszatesszük a tetejükre. Előételnek, hidegtálelemként, de vacsorára is ajánlom.
Még egy ötlet: főtt tojás sárgájával a tonhal ízét tovább szelídíthetjük és a mennyiségét is növelhetjük. Ekkor a tojást még a majonéz előtt keverjük el a hallal, sót, és valamivel több borsot, mustárt tegyünk bele. Ha az összes hozzávalót rúdmixerrel pürésítjük, beleértve a bogyókat is, kicsit más jellegű krémet kapunk, a színe, az íze is más lesz. Próba szerencse!
