A befőttesüvegben eltett lecsó ideje lejárt. Nem is csoda. Ha akarjuk, akár tél közepén is vehetünk paprikát, paradicsomot és összeüthetünk egy kis kóstolót a nyárból. Az íze nem az igazi, de én olyan erősen lecsópárti vagyok, hogy nehezen mondok le róla csak azért, mert ezen a földrészen születtem, és nem Kaliforniában.

Huszonöt éve is megvan, hogy lecsóbefőttet ettem utoljára. Anyu rakta el, és ifjúasszony-lányának csomagolta új otthonába, hogy a vasárnapi trakta utáni szűkös hétköznapokon is legyen valami jóízű étele a huszonéves „gyereknek”. A – két embernek kevés egy embernek sok – félliteres üveg tartalma konyhai heuréka után kiáltott. Ráadásul még hívatlan vendégek is beállítottak, így a helyzet majdnem ellehetetlenült. Nincs az nagy mennyiségű kenyér, ami fél liternyi lecsót úgy felszippant, hogy még lecsónak lehessen nevezni, és ne maradjon éhes az ember. Gondolkodtunk tojásban és rizsben, de rizs egyáltalán nem volt a házban, tojásból is csak kettő. És akkoriban még non-stop boltok sem voltak. Aki szombat délig nem gondolta át a hétvégéjét, avval gazdálkodott, amit otthon talált. Persze ott voltak még a szomszédok, akiktől lehetett egy-egy tojást vagy két kanál lisztet kérni a rántáshoz, majd másnap egy kis süteménykóstolóval viszonozni a szívességet, de este tíz körül már nem lelkesedett volna egyik szomszéd sem, ha a lecsónkat az ő segítségével próbáljuk gazdagítani. Maradt a két tojás és egy parányi összeszáradt trappista sajt. Meg sok kenyér, az is kétnapos. És a nászajándékba kapott, időzítővel felszerelt, nyársakat is forgató hatalmas grillsütő, ami leginkább csak sajtos pirítóst látott, de azt gyakran.

Na, összeállt már a kép????

A tojást beleütöttük a lecsóba, ami klasszul összerántotta a szaftot, rákentük a szikkadt kenyérre, aztán ráreszeltük a maradék sajtot, és a már kész is volt a lecsós melegszendvics. 4 személyre! Hogy miért agglegényszendvics? Mert a fiatalasszony-szendvics nem hangzik olyan jól, és mert agglegényeknek biztos van anyukája, aki még ma is készít lecsót befőttesüvegben. Nekik ajánlom, hogy vigyenek egy kis újdonságot az életükbe...

 

Szerző: mezsuka  2010.05.16. 18:14 4 komment

Címkék: paradicsom paprika sajt lecsó melegszendvics

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhamese.blog.hu/api/trackback/id/tr622007776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gigi7 2010.05.24. 13:54:43

Hogy az ember kínjában mit ki nem talál!

A lecsóhoz igazából fel kell nőni szerintem. Kevés gyereket ismerek, aki szereti (gyermekkori magamat is beleértve).

mezsuka 2010.05.24. 20:57:22

Én már gyereknek is elvetemült voltam úgy látszik, mert mindig szerettem a lecsót!

Gigi7 2010.05.24. 22:58:52

@mezsuka: lehet, hogy itt kezdődik a szenvedély? :))

mezsuka 2010.05.29. 11:10:22

a csuszatésztára reagálok, csak véletlenül kimoderáltalak, akaratomon kívül:
Ha frissen készítem, miért szárítnám ki? Azonnal dobom a forró sós vízbe. Amit nem főzök ki,azt persze megszárítom, ahogy Kurt Cobain feje felett is láthatod :)
süti beállítások módosítása