Tiszteljem a hagyományokat vagy újítsak? Járt úton menjek vagy a bozótosban? Nem tudom a választ. Már csak azért sem, mert mindig az csábít éppen, amit hanyagolok. Ennék is – főtt füstölt tarját piros tojással, retekkel, friss zöldségekkel körülbástyázva –, meg nem is. Hagynám is az egész cécót a fenébe – beleértve lökdösődést, sorban állást a boltban –, meg nem is.

Aztán győz a jobbik énem – nem az a Jobbik –, és beállok a diszkont parkolójába. Savanyú ábrázattal, elcsigázottan. Míg tologatom a bevásárlókocsit, lassan felvidulok, mert megvan a megoldás. Megfőzöm és megsütöm. Mármint a sonkát. Ahogy az angolszász országokban karácsonykor szokták, csak nem áfonyával és szegfűszeggel, hanem szójával, mustárral és balzsamecettel. Bátran.

Hozzávalók:

Olyan valódi füstölt sonka, amin a hús és a zsír aránya maximum 80-20 százalék – a zsír kárára. Páclé: szójaszósz, só, bors, mustár, balzsamecet, olaj

Elkészítés: A majdnem puhára főtt comb- vagy lapockasonkát lecsepegtetem, letörölgetem és kihűtöm. Ha úgy van kedvem, fel is tálalhatok az ünnepi asztalra néhány szeletet. A többit viszont vastag szeletekre vágva belemártogatom a páclébe és pár órára benne hagyom. (Akár egész éjszakára is lehet, és akkor a vasárnapi ebédre lesz megoldás a sült sonka krumplipürével és friss salátával.)

A teflonserpenyőt jól felforrósítom és a sonkaszeleteket hirtelen barnára sütöm. A páclé istentelenül fröcsköl majd és serceg és beteríti az egész konyhát, az előszobát, az udvart… Cserébe olyan illatok csapnak fel a levegőbe, hogy a szomszédok is odasereglenek majd az ablakom alá és azt kérdezgetik: „Mi jót süt, szomszédasszony?” Akkor az arcukba kacagok, és azt válaszolom: „Bátrak sonkáját!”

Szép tavaszi napokat!!!!!!