A kiskés a legélesebb az egész házban. A nyele gyerekmaroknyi, az éle tollhegynyi - még egy kenyeret is nehéz vele megvajazni. Gordon Ramsay ordítana torkaszakadtából és csak siránkozom, hogy élezze meg már valaki azokat a nyamvadt bökőket! Meglesz az is, de addigra már a 20 literes kondérban rotyog minden. Fájó ujjak, fáradt csukó és pár lenyisszantott köröm marad a nyomában.

A szalonnával, hagymával, fokhagymával, paprikával, paradicsommal és kolbászkarikákkal megágyazott a húskockák szépen puhulnak. Mehet bele a gyökér, a répa, a krumpli, a zöldbab és több marék petrezselyem. Együtt bugyborognak, illatoznak a húsok és a zöldségek, már csak egy vékony, világos rántás vár rájuk, kevés ecet és tejföl. Az utolsó kóstolásra már nincs idő, itt az első vendég: "Két zöldbabgulyás rendel!"

Felpolcolt lábakkal ülök a romok közt (hagymahéj, zacskók, kistálak) és csak egy kis natúr vajas kenyeret szeretnék, leheletnyi sóval. Nektek meg jó étvágyat!