December 1.

Na, idén rendesen felkészülök a Karácsonyra. Nem lesz rohanás, kapkodás, idegeskedés, veszekedés, tolongás a tömegben aranyvasárnap, nem dolgozom magam halálra, és pokolba a hagyományos vacsorákkal! Ez alkalommal nem állok sorba halért, hanem hidegtállal becsüljük meg egymást és az ünnepet. Ugye, milyen jó lesz, gyerekek?! Elvégre tudjuk, hogy nem az a fontos, mármint a nagy felhajtás. A lényeg, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Nem igaz? Idén minden másképp lesz. Punktum.

December 10.

Van még idő. Tavaly ilyenkor még semmit sem vettem meg, mégis minden ott volt a fa alatt. Két hét alatt annyi minden történhet, például akad valami alkalmi vétel. Nem kell elkapkodni, összevásárolni minden vackot, csak hogy a szorongásomat legyőzzem. Szép komótosan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A hét közepén összeírom a listát, és néhány nap alatt mindent beszerzek. Aggódni nem kell, választék van bőven. És két egész hét…

December 17.

Azért ezt nem gondoltam volna. Hogy egy nyavalyás középbarna, hosszúszárú négy centis sarkú női csizmát ne lehessen kapni 39 és feles méretben!? Ez hihetetlen! És még azt mondják, hogy ez Európa! Hát, hol élünk? A múlt században? A negyvenedik boltból jövök ki. Kész, feladom. Veszek egy félhosszú szárú medvebarna velúrcsizmát. Az ugyanis van. Negyvenes. Nem baj, majd vastag zoknit húz bele a lány. Úgyse öltözik föl soha rendesen. Vagy még tegyek egy utolsó próbát? Az kizárt. Minden porcikám sajog és kapar a torkom.

December 19.

Vis major. Ez az influenza nem volt betervezve. Harminckilenc fokos lázzal nem lehet a boltokat járni. Megjegyzem, ti is csinálhatnátok valamit! Mindig rám szakad az összes feladat, ideje, hogy kivegyétek a részeteket a megpróbáltatásokból. Igen, én minden évben ezt csinálom, és a halért is sorba állok a dermesztően hideg utcán, amikor csak a mögöttem álló meleg lehelete tartja bennem a lelket. Most akartok halászlét enni, vagy valami ócska, íztelen hidegtállal csapjuk el a gyomrunkat?! A bejglit megrendeltem, azt nem kell sütnötök, de egy kis zserbót még összedobhatnátok, majd én mondom, hogy kell. A nagypapáéknak még nem vettem semmit, és ötletem sincs. Mindent nekem kell kitalálnom!?

December 22.

Ez neked fa? Ez a csálé, fakózöld kis korcs? Ennél csúnyábbat nem lehetett kapni a piacon? Persze, terád mindent rád lehet sózni, a mandarin fele is penészes, csak már nem akartam mondani tegnap, mert láttam, hogy húztad a szád, amikor még datolyáért is vissza akartalak küldeni. Persze, hogy ideges vagyok, itt fekszem napok óta tétlenül, és majd megőrülök, mert ha én nem csinálok meg valamit, akkor hiába várom, hogy más megcsinálja helyettem. Tudom, hogy te is kimerült vagy, de elhiheted, hogy én sem hobbiból lettem beteg. Még mindig lázam van, és ha így folytatod, a vérnyomásom is felszökik. Istenem, mikor lesz már egyszer egy békés, nyugodt Karácsonyunk?

December 23.

Szerintem ez a Karácsony el van átkozva. Mondtam, hogy szedd a C-vitamint, és öltözz fel rendesen, de neked hiába beszél az ember. Még jó, hogy már csak hőemelkedésem van, legalább ki tudok menni a piacra. Viccelsz?! A gyereket küldjem el halért, amikor egy kockás füzetet sem tud magának kérni az papírboltban? A te gyereked is, nem csak az enyém! Ha-ha-ha! Vagdalkozz csak, azt nagyon jól tudsz!

December 24.

„Mennyből az angyal”… Nem is olyan ronda ez a kis fa. Olyan bájosan felemás. Értem én, hogy nem volt szíved megcsonkolni csak azért, hogy szimmetrikus legyen, úgyis alig van ága. Dehogy bánom, hogy megvetted, ha te nem hozod el, még most is ott van a standon, és holnap kidobják tüzelőnek. A halászlé viszont egészen rendkívüli! Kár lett volna kihagyni, ugye? Jó, a zserbó nyers maradt belül, de elsőnek az se rossz, majd legközelebb jobban megy. Hogy jövőre nem csinálunk ekkora felhajtást? És nem veszünk egymásnak ajándékot? És időben beszerzünk mindent? Hát persze, jövőre. Nem kapkodunk, nem rohanunk, nem idegeskedünk…